A szüreti vigadalom nagyszínpada a régi időkhöz képest pont az ellenkező irányba nézett, de bizonyított, hiszen errefelé is akkora örömöt varázsolt a faluközpont forgatagába, s mosolyt az emberek arcára, mint korábban. A színpadról pont be lehetett lesni a kiállításokra, ahol annyi tárlat várta a nagyérdeműt, hogy mindenki talált magának szemlélni valót. Bent épp Siposné Fodor Judit új polgármesternő nyitotta meg a szüreti napokat, felmutatva Nagyréde értékeit termésben és emberben egyaránt. Vele együtt a mellette álló Gréczi Margit, Tóth Róbert és Zia egyéni kiállításainak kapuit is kitárta. Utóbbiak egymás szomszédjai voltak, s a látogatókat véletlenül sem lehetett lebeszélni arról, hogy az egyik végigszemlélése után ne fogjanak a másikba. Amolyan kovász fogta így közösségbe a kiállításokat is, de a vendégsereget is.

Rögtön a Fő úti kultúrbázis aulájában kitárt karokkal várta Gácsiné Nagy Terézia a vitrinbúvárokat, hogy megtekintsék az "Üdvözlet a boldog békeidőkből" kiállítását. Hemzsegtek is rendesen az érdekesebbnél érdekesebb képeslapok között idősek és fiatalok egyaránt. Ezek a fényes papírok, ki gondolta volna, izgalomba is tudják hozni az embert. 1909-től 1944-ig keletkeztek. Egy rész Gácsiné anyai nagymamájától származik, a másik Jónásné Gyenes Kinga nagymamájának az albumából való. A két nagyrédei szembe szomszéd összefogott, hogy kincset mutasson fel a világnak, olyat, amely országosan ritkaságszám, netán teljesen egyedi. S valóban, a szerelmes levéltől elolvad az olvasó, ha beleóvatlankodik a sorok közepibe. Még a feladó által írt szívhez szóló verseket és rímeket is megcsodálhatjuk. Míg a nagy háború alatt divatos katonás levlapokban eddig nem látott momentumok pillanthatók meg. A képeslapok fotográfiájának vagy grafikájának témája szerint asztalra kerültek még csendéletek, főként a táj adottságainak megfelelő palócos népviseleti ábrák, városok - települések, tájképek, életképek, portrék, női portrék. A különlegességek közé tartozik például egy háborús morzeírással ellátott képeslap a visszafejtett szöveggel együtt. A kiállítás címével ellentétben tehát nemcsak a boldog békeidőkből érkezett üdvözleteket vehetjük szemügyre. Vagy a Tolnai Világlapja egyedi katonai posztere is itt van, amelybe minden magyar katona beragaszthatta arcképét egy egyenruhás alak nyakára, s így olyan hatást keltett, mintha ő lett volna az újság hőse. Mindehhez adatokat is be lehetett írni, ki hol harcolt, melyik ütközetekben vett részt, hol sebesült meg vagy esett hadifogságba. Gácsiné Terike nagyapja, Gál Jenő, aki 1891-ben született, később Recsken kocsmát és fűszerkereskedést működtetett, méltán került erre a poszterre. A nagymama pedig olyan hódolókat tudhatott maga mellett, mint, aki ezt írta neki: A szerelem szárnyán küldöm / Tehozzád a levelem / Fogadd lánykám szerelemmel / S küldd helyette lelked. Aláírás: Tános János Pászti Terikének kézcsókkal, 1914. december 8.

Duplán ősbemutató kiállítás is nyílt. Nem csak a tárgyak, hanem a kiállító is először szerepelt nagyközönség előtt, annál nagyobb meglepetést okozva. Tóth Róbert helyi vízszerelő és falugépész az eddig titkos dizájnistállójában elkészített modelljeit mutatta be a nagyérdeműnek. Ez önmagában is érdekesség, hiszen 1978 óta bütykölt már különféle csodabogarakon a hóbortos úr.

Most láthattuk különleges történelmi hajóit. Ezek fenyő-, akác-, tölgy- és diófából készültek. Rézlemezeket és drótokat használt hozzájuk. A középkorból az Amerika felfedezésében jeleskedő Santa Maria, a két sor ágyúval épített Royal James és egy kínai dzsunka horgonyzott le szemünk elé teljes élethűségében.

A vízszelők annyira részletgazdagok, hogy még a kapitány szobájába belesve a fedélzeti naplót is észrevehetjük. A hajókormány is annyira igazi, hogy ezt talán még a miniszterelnök is tekergeti, amikor összetéveszti a saját kormányával.

Autók és motorok is sorakoznak az asztalokon. Ezekben a rézlemezek mellett órák alkatrészei és csövek lettek a gyári részegységek.

A gyártó a külalak mellett nagy hangsúlyt fektetett a működőképességre is: a motorháztetők nyílnak, a kerekek forognak, a lámpák világítanak. A százezermester kézi munkájának eredménye mindaz, ami itt látható, s amelyről még bizonyosan hallani fogunk országos szinten.

Új festményekkel a falakon fogadta közönségét Gréczi Margit. A képeiről már határokon túl is népszerű nagyrédei festőnő pár önarcképpel is meglepte kedvelőit. Tavaszi és őszi vadászati képei mellett téli témájú festményeket is kifüggesztett. Vigyázat, a vadállatok megelevenednek a képein! Egyértelműen a tájképek, csendéletek is tükrözik természet-imádatát.

Ténykedése valóban magán hordozza személyiségjegyeit, a vidámságot, a humort, a derűt. Mediterrán ihletésű munkái élénk színvilága üde hangulatot teremtettetek a képmustra közepette. A kiállításon sokan lenyűgözve érezték magukat néhol hatalmas méretű alkotásai alatt.

És hogy keretes szerkezetű legyen írásom, nem kell mást tennem, minthogy a negyedik tárlatról cikkezzek. Ugyanis ez az először említett kiállításhoz hasonlóan Gácsiné Nagy Teréziához fűződik. A termékeny alkotónő ugyanis üvegfestészetben és üvegcsiszolásban is országos rangot vívott ki magának. Húsz országba jutottak el különféle megmunkálású üvegei. Zia 1974-től indult pályájának mérföldkő remekdarabjait hozta el. Üvegfestő szeretett volna lenni, de parádsasvári üvegcsiszoló tanulóként elkészített ólomkristály vizsgamunkájával indul a kollekció. Gyártmányrajzolóként majd formatervezőként működött a Parádi Üveggyárban, így kerülhetett valamelyest közelebb az üvegfestészethez fokozatosan.

1979-ben első helyezést ért el a Nemzetközi Gyermek Évre készített alkotásával. Ezen ólomkristály üvegtálon egy kisdedre ragyog le a nap. Ebben az évben házasodott Gácsi Istvánnal, s kiemelkedő munkájáért megkérdezték tőle a vállalatánál, hogy mit szeretne nászajándékba. Ezen alkotását jelölte meg, így lett a tárlat ékköve. Az 1976-os kubai Világifjúsági Találkozóra (VIT) is készült egy meglepetéssel, s első helyezettként kikerült még Moszkvába is ez az alkotás egy nemzetközi kiállításra. 1986-ig normatechnológusként is tevékenykedett két éven át, de ekkor ott kellett hagynia állását. Szervezete túltelítődött a munka közben méreganyaggal, s áldott állapotba került. A méreganyag kiürüléshez 50-60 évre lenne szükség, amelyet Zia viccesen úgy fog fel, hogy száztíz éves korára ez pont jól fog jönni neki.

Hosszú évek kihagyásával, de folyamatos tanulással, többféle üvegmegmunkálási technológia, például a tiffany-díszüvegezés elsajátítása után végül is belefogott az üveggravírozás egyedi változatába, az üveggrafikába. Rendkívül büszke arra, hogy nagyrédei, s így, ahol gravírozót vesz kezébe, egyetlen országos rendezvényen sem rejti véka alá, hol él. Pont ezért örült meg annak, hogy Siposné Fodor Judit polgármesternő beválogatott megmunkált üvegalkotásai közül a hivatali irodájában létrehozott helyi értékek bemutató-kollekciójába. Akár jelképe is lehetne Nagyrédének az a csiszolt üveg bortöltő, amelyre a poharak ráakaszthatóak.

Sok készlet és egyedi mű látható a kiállításon. Mandalákat is készít Zia kedvenc alapanyagából.

Ezeken az életerő, az akarat és a szeretet az, amely kidomborodik, s óriási erővel a jövő legjobb választási lehetőséget mutatják rengeteg út közül az e kincsek bűvöletében élőknek.

Ha pénzt és vagyont nem is kaptak a kiállítások megtekintői, ám mégis gazdagabban távoztak.