A Csipkerózsika-álmát alvó turizmus fodrozódva kelt ismét életre Nagyrédén. Ehhez emlékezzünk vissza a Nagyrédei Mini Szüret feledhetetlen pillanataira, majd tervezzünk be egy remek utat ide!

Ilyen lélegzetelállítóan gyönyörű pincesor nincs több az országban   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt  

A kéklő üveghegyeken innen, ahol a kurta farkú malac is túr, az exfalufő alatt szinte lenullázott turizmus után épphogy csírázni kezdett az ágazat a szabadság levegője alatt a mátraalji településen. Majd az egyik pofont balról, a másikat jobbról kapta a koronavírus-járvány egyik hullámáról a másikig. A hullámokon azonban fodrozódás mutatkozott.

Pók befogta a muslicákat, legyeket és a Mátralékba hajította őket   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

Ez azért volt biztató jel, mert a fodrozódás töri a tajtékot, s egy idő után a cunamihullámokon egyre nagyobb rést ütött, majd áthatolt a nagyrédeiek vendégszeretete, s megvalósították álmukat. Újból lehetett szüreti fesztivál, ami a szőlős-boros falu nagy ünnepe volt régtől eredeztetve.

A korláton lévő fehér béklyót lehet, azért kötötték oda valakik, mert közös élményük helyszínére visszatérnének, s megérintenék újra   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

Azért került „mini” jelző a szüret szó elé a rendezvény plakátjain, mert a szervezésért felelős Nagyréde Nagyközségi Önkormányzat a bátor megvalósítás mellett alapvető fontosságúnak tartotta a vendégek és vendégfogadók egészségét is. És akkor a szabályok betartásáról még nem is értekeztünk. A korábbi, egy hétvégére eső tömegrendezvényből három, egymást kéthetenként követő szüreti nap lett. A látogatók száma így a korábbi mutatókat figyelembe véve nem haladta meg a naponkénti ötszáz főt. A biztonság kedvéért azonban a rendezők folyamatosan figyelték a létszámot. Más szervező rendezvényein ez nem minden esetben volt így.

A háromszög két önálló befogója a csúcsban összeér, ahogy a nagyrédeiek szíve is   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

A három mini szüreti napon mindenki tudott válogatni az egyéniségének megfelelő programot. Volt bőven miből. Sokan akadtak, akik mindhárom szombaton felbukkantak.

Kitárulkozott Nagyréde   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

Az első mini nap július 31-re esett. Ekkor tartották a hegyközségi borverseny borainak kóstolását és értékelését a Molnár József Művelődési Háznál (Közösségi Színtér, Könyvtár és DJP Pont).

– Ma én vagyok a műsorvezető, a mikrofonba beszélek, s ha elfordultok, megeszem azt   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

Megválasztották a falu borát, amely megmérettetésen csak a vendégek szavazata számított: Kovácsik Krisztián 2020-as évjáratú barrique érlelésű chardonnay száraz, fehérborára esett a választás. A borverseny bora a Bárdos pincészet 2020-as évjáratú cabarnet sauvignon–pinot noir száraz roséja volt. A polgármester bora Kovácsik Krisztián 2020-as évjáratú sauvignon blanc barrique száraz, fehérbora lett.

– Az üdesége, szépsége, különlegessége miatt választottam ezt a sauvignon blanc száraz fehérbort a polgármester borának – osztotta meg örömét lapunkkal Siposné Fodor Judit polgármester. – Úgy érzem, a falunak ez óriási hírnevet hozott és hozhat még. Igazán jó tudnia mindenkinek a világban, hogy Nagyréde ilyen remek előállítására képes.

E nedű oly nagy bor, hogy az országos borversenyen a legjobb 2020-as évjáratú bor lett.

 – Igenis bebizonyítom, hogy van Mikulás, hogy a nyuszi tojja a tojást és hogy nyíllal lövik a szőlőt   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

A második Mini Szüret-nap augusztus 14-én valósult meg, amikor Molnár Gábor, az abasári Molnár és fiai pincészet tulajdonosa beszélgetett a borászkodás körülményeiről, a kilátásokról és a tervekről.

Hamm   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

Augusztus 28-án zajlott a harmadik nap, amely a festői szépségű nagyrédei pincesorra hívta a minőségi bort kedvelő turistákat és helyieket.

Varázsszőnyeg   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

Hagyományőrző céllal hét-nyolc pince nyitotta meg kapuit. A T.bor pince feltelepült egy pavilonba, s ott lehetett nedűiből kóstolni.

Függőleges hármas: Pincészet Nagyréde első házában   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

A nagyrédei pincesor a turizmus alapköve, s a szervező ezt szerette volna felmutatni a világnak. Kinyitottak a gazdák, fogadták a vendégeket, kóstoltattak, a borok mellett minden termelő mást kínált fel. Rengetegen érkeztek.

Szellő István nem volt itt, vagy mégis?   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

– Nagyon jó érzés, hogy megnyitott újból a nagyrédei pincesor – nyilatkozta a Turizmónak Nagyréde polgármestere, Siposné Fodor Judit. – A Mini Szüret alkalmával ismét megmutathatta a település az ezen helyben rejlő erejét. Ezt tapasztalva egyértelmű útnak látjuk, hogy ezen irányvonalat erősíteni kell. Akik ma feljöttek ide, s felhozták barátaikat, rokonaikat, ismerőseiket, azok együtt nagyon gyönyörű látképet, környezetet csodálhattak meg a Mátra hegyvonulataival s a rédei szőlősdombokkal. Büszkék lehettek azok, akik látták, s méltán magukénak érezhették. Ez egy kincse a falunknak, amiben sok lehetőség rejlik. Jó, ha ismeri az ember a települését. Közel tíz éve nem volt rendezvény a pincesoron. Az itteni borosgazdák az első hívó szóra örömmel álltak a kezdeményezés mellé, s kinyitottak, szeretettel várták ismerőseiket. Az eredménye pedig az lett, hogy egy jófajta nagyrédei borral kísérten rég vártnál még régebben várt beszélgetések alakultak ki, újabb kapcsolatok teremtődtek vagy régebbiek lettek szorosabbak az itteni zenés-táncos hangulatban.

A pók körülszőtte a vendégeket, és elragadta a hangulat őket   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

A szervező különleges ajánlata volt az érkezőknek, hogy lehetett vásárolni kóstolójegyet, amely egész napra szólt. Olyan jegyet is piacra dobtak, amely mindhárom napon feljogosított a borok közötti kalandozásra. Mindkét típusú jegyhez kóstolópohár járt. Tájékoztatom a nagyérdemű olvasóközönséget, hogy egy sem maradt száraz.

A jövő fonalát a szüreten szőtték a vendégseregnek. Ilyen a zöldalma-eper vattacukor   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

A jegyeket a pincesori rendezvénytéren lehetett kiváltani. Az ipar gazdaságföldrajzi telepítőtényezői közül a kiváltóhelynél az számított, hogy rögtön a borforrás közvetlen közelébe helyezték el. A hivatalos borforrást nem más biztosította, mint a T.bor pince. Egy lépést kellett megtenni, s a jegybeváltást követően már folyt is a gyógyital. A T.bor pince standjánál Paulik Tibor és Éva kínálta a falu első házának számító hely remekeit. Felső-magyarországi cabarnet franc–medina félédes vörös, T.bor (felső-magyarországi) kékfrankos száraz vörös, Felső-magyarországi cabarnet franc édes Weisz rosé, Felső-magyarországi pinot noir száraz rosé, Felső-magyarországi királyleányka száraz fehér, Felső-magyarországi zöldveltelini száraz fehér borospalackok álltak díszőrséget a pulton. A fenséges belbecs mellett a meseszép boroscímkék is a pince rangját emelték. Ugyanitt a saját ültetvényről származó levendulás termékeket is bemutatták.

Fröccsöt ki ne ivott volna. És levendulás fröccsöt? A T.bor pince standjánál még ezt is lehetett   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

Kipróbálhatta mindenki, milyen az igazi levendula szörp. Ha már borosrendezvényen jártunk, nem maradhatott ki a levendulás rosé fröccs sem. Aki lila tárgyakra vágyott, az levendulás illatbuzogánnyal vagy fürdősóval nehezíthette puttonyát. S ha már turizmus, elárulom a titkot, hogy a termékek a település határában fekvő Nagyrédei kislevendulásból származtak.

Csernyik István személyesen szólaltatja meg a pincében lévő pálinkaorgonát   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

Pálinkaszentély fogadta a vendégeket a Csernyik pincében. Csernyik István hegybíró látta vendégül a betérőket. A mélység oltárának egy huszonhét fajta pálinkából álló pálinkaorgona számított. Természetesen minden „hang” saját készítésű. A hangszernél személyesen a hegybíró tartott koncertet, azaz bemutatót. Hozzá a szemléltetés sem maradhatott ki. Csak pár íz ízelítőül, ami egyenként is okot adhat egy későbbi elcsábulásra ezen szegletbe: málna, szamóca, sárgabarack, őszibarack, naspolya, egres, vilmoskörte, sárgadinnye. De még sok felfedezésre váró különlegesség kellette magát. Közös nevező volt bennük egyebek mellett a minőségi alapanyag.

Felhőről lábat lógatunk (Demjén Ferenc)   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

A kóstoló mellé dukált a házigazdától némi magyarázat az elkészítés körülményeiről és egy-két anekdota a pincesorról. Megcsodálható volt a letisztult formavilágú pince is, amelynek mélyéről borokat is kínáltak. Így kerülhetett az asztalokra a sauvignon blanc, furmint, sárga muskotályos és kékfrankos rosé. A szomjoltást már megoldók számára a pincesori fronton babgulyás rotyogott, de finom süteményekből is bő választék volt.

 Robin Hood lebukott: nem a sherwoodi erdőben él, hiszen a bizonyítékon láthatják, hogy a kép hol készült   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

A Maka pincészetnél bográcsgulyással tölthette a bendőt az oda betérő. Ezt süteménnyel és piskótatekerccsel fogatolhatta meg, amit ha nem is százfokos, de igen erős whiskyvel forrázhatott le. Aki inkább hűvösebb dolgokra vágyott, az a sör mellett is dönthetett. Itt hagyományos helyett a modern zene szólt a háttérben. A házigazda, Károly remek íjász, mondhatni, szívén találta a vendégeket. A barátja, Nagy Viktor, aki Pozsonyban és Berlinben is a turizmus iparágát erősítette, most máshol akar segíteni, s kifejezett elégedettségének adott hangot a rédei rendezvénnyel kapcsolatban. Nagyon jól érezte magát, s sok boldogságot kívánt az anyagfelvétel pillanatában friss házas Károlynak és kedves feleségének. Bizony, nem maradhatott ki az a gondolat a nap során, hogy „éljen az ifjú pár!”

Ebben a nótában semmi nem sántított, csak a zenész: a tangóharmonikánál Sánta István   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

A Rédei férfi dalárda kibérelte Korsós Róbert tulajdonostól a pincéjét. A Mini Szüret idején nemcsak magát szórakoztatta zenével, nótaszóval a csapat, hanem bárkit, aki betért hozzá. Ha a dalárdatagokkal portyázásuk közben találkozott valaki, közös nótázásra fakadhatott velük. Sokféle finomságot kínáltak e pincénél. Például volt grillezett csirkecomb szalmakrumplival, mézes krémes és sajtos pogácsa. Kifejezetten jólesett hallgatni hozzá Sánta István tangóharmonikázását és persze a dalárda énekét.

Tudtuk, hogy zamatos és ízes volt ez a nap, de hogy ennyire   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

A Kovácsik pincészetnél szintén többféle borból lehetett választani, de ennél a helynél más adta a különlegességet.
– Adományokat fogadunk az óvoda javára – tájékoztatott Kovácsikné Groszmanek Krisztina óvodavezető. – Kihelyeztünk egy adománydobozt, s mindenki annyit tesz bele, amennyit szeretne. Az összegyűlt adományból egészen pontosan az óvodai öltözőszekrényre gyűjtünk. Azonban nemcsak gyűjtünk, hanem nyújtunk is az adományokért cserébe valamit. Az adakozóknak az óvoda dolgozói főztek székelykáposztát. E mellé lehet választani eperlekváros és kakaós palacsintát.

A Gasztro-fennsíkot mostantól a földrajzkönyvek is említik majd   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

Ámulatba ejtő volt látni Sipos Ferenc pincéjénél azt az ágyaspálinka sort, ami a magasban sorakozott, s az elsőtől az utolsóig különféle színben és árnyalatban tündökölt, de úgy, hogy a világosabbtól a sötétebbig haladhattunk minden darabbal. Vagy épp fordítva. Ki hogy szerette volna a szabadság birodalmában. Hangulatvilágítás tette még hangulatosabbá a helyet, ahol egy demizsongyűjteményt is megcsodálhatott egyúttal a vendégsereg. A bejáratnál Sipos Ferenc tessékelte bentebb a nem váratlanul érkezőket.

Ezt a katonás alakzatot még Észak-Koreában is megirigyelnék   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

A Lábtenisz csapat a Pincesor 31. számú arénában játszott vendégként, s mindhárom pontot elvitte. Remek csatárjátékkal a szélen megiramodva, majd a lényegre törve a nagyrédei borászat nedűit fogyasztották a száradó torkok. Kékfrankos rosé, chardonnay és olaszrizling került az asztalokra. Klasszis irányítójátékkal tárcsalapon sült mackot ettek a sportkedvelő urak, s hősies védőmunkával babgulyást merhettek az esti lakomához. Kiss Árpád hozzátette, hogy kitűnő közösségi alkalom volt ez, amit jó hangulatban töltöttek el.

Azt mondták, hogy a sakk egyéni játék. Tévedni emberi dolog azon a településen, ahol a közösség szellemében oldják meg a dolgokat   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

A Balázs–Ruzsom pincénél levendula fröccs mellett száraz irsai olivért és pinot noir rosét kínáltak, de édes muscat ottonelből is kérhetett a kóstolni vágyó. Az asztalokon disznópörkölt gőzölgött nokedlivel, s aki a jó sajtot szerette, az azt, aki a pogácsát, az azt választhatta. Még az édesszájúaknak is volt sansza, hiszen nekik kókuszgolyó járt. Ennél a pincénél is „amíg bírták, addig nyomták”.

Hegyek, völgyek, hölgyek   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

A Balázs Zoli pincénél személyesen a gazda fogadta a vendégeket. Szívélyes üdvözlések után természetesen nem rejtette véka alá a 'lá borkínálatát. Különlegességgel: egy késői szüretelésű furminttal került reflektorfénybe a pince mélye, ám csodálatos kékfrankos rosé és olaszrizling is jutott a poharakba. Nem volt elegendő a borok kóstolása, a hely szellemiségének a megismerése is fontosnak mutatkozott, hogy teljes értékű élményt szerezzünk. A házigazda szeretettel invitálta az érdeklődőket a rendezvény lenyűgöző trófeakiállítására is.

Vajon ki esz meg kit?   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

Aki gyors étkezésre és italozásra készült, az is megtalálta számítását. A pincesori rendezvénytéren fejős hotdogos, vattacukros és sörös-pálinkás italkimérés is működött. Mindezek úgy, hogy melléjük sörpadokat helyeztek ki. A színpadi kulturális programok sorát rajtuk ülve is nyomon lehetett követni. Az estéhez közeledve azonban fokozatosan egyre többen a világot jelentő deszkákhoz csoportosulva az állva csápolást és a táncolást részesítették előnyben.

Úttörő becsületszavamra mondom, hogy absztinens életmódom ellenére ma egy pohár nagyrédei bort megkóstolok   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

A programok délidőben kezdődtek egy főzőműsorral. Vajtó László műsorvezető nem a vendégek ízlelőbimbóin akart lyukat ütni, hanem azok rekeszizmain. Egy humorral fűszerezett, jó hangulatú főzés és kóstolás tanúi lehettek a korábban érkezők. Nagyréde felszabadultan és közösen nevetett.

Zöld gömb   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

A vidámságnak nem szakadt vége, hiszen Ács Fruzsina következett. A Dumaszínház humoristájának poénjai után nem maradt rosszkedvű ember a placcon.

Táncoló királynők   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

Újraalakult az ABBA együttes. Legalábbis a két női tag magyar hangjai Abbabák néven új formációt hoztak létre. És Nagyrédére látogattak, ahol fergeteges partin elénekelték újra, ki a táncoló királynő. Megannyi ABBA-slágerre sokan a nem létező táncparkett helyett a táncgyepre szaladtak, csakhogy újra denszelhessenek kedvenc számaikra.

A falkavezér szerepében: Jenő   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

Egyébként az úti beszámoló írója nem emlékszik arra, hogy a táncgyep közepére mágnest helyeztek volna. A látszat mégis ez volt. Megjegyzendő, hogy az Abbabák a rendezvénytér tetején, vagyis a felső pincesoron hagyták abba a koncertjüket. Nem véletlen, hiszen az ABBA fő elve az volt: „Mindig a csúcson kell abbahagyni!”

Abbabák. Volt olyan vendég borkóstoló után, aki Boney M.-számokat várt a duótól. Nyugi, a település nevét még tudta, hol van...   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

A Budapest Show Band lett a só a nap programjaiban. Az este leszállt, s a színes fényekre is színpadhoz gyűlőket átfűszerezte a zenekar. A fűszeres hangulatban áttekercselődtek a vendégek hangkábelekkel, s még a vérük is ritmusra lüktetett. A transzállapotban a következő fázis az lett volna, amikor együtt kiáltják: csavard fel a gyepszőnyeget!

Pink is a koncertre jött   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

S ekkor következett még csak DJ Paky diszkója. Nemcsak retró, hanem mai slágereket is a nagyvilág elé tárt zenegőzgépén keresztül. A forgószél erejével táncosokat rotált buliján, s szokás szerint még kérések is teljesültek.

Volt a rovásírás, majd jött az ékírás, végül a tűzírás   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

Nem a táncolók alatt gyulladt meg a gyep a súrlódástól, hanem az Aserdus tűztánc fellépése jött. A már korábban is Nagyrédét választó különítményt a helyiek és szüreti vendégeik is szívükbe zárták.

A fotós remélte, a Ferihegyi repülőtérre leszálló repülők nem ezt a koreográfiát hiszik leszállópályának   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

A nagymamák mindig mondják unokáiknak, hogy „ne játssz a tűzzel”! Az Aserdus tagjain azonban akkor éppen fülhallgató volt. Pont ezért ezen este sem csak meggyújtották az olimpiai lángot és a műsor végén elfújták, hanem a köztes idő alatt úgy érezte a néző, mintha lángszóróval lőnék, olyan hőhatás alakult ki a pergőtűzben. Úgy mozogtak a lángszelídítők, mintha kígyót bűvöltek volna. S eljött a pillanat, amikor azt mondhatta a nagyérdemű, ez már tűzijáték.

A közönség beleképzelte a tűzkarikába a benne átugró tigrist   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

Kísérő programokként óriás játékokkal lehetett játszani kicsiknek és még kisebbeknek. Ilyen volt például a gigasakk, ahol emberi méretű bábukkal kellett lépni. Az óriások világáig felnyújtózva találhattunk óriás színezőfalat is.

A kis gyalog   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

Aki nem volt elégedett az arcának berendezkedésével, az arcfestésbe kezdhetett vagy csillámtetoválásra vállalkozhatott. Kézműves foglalkozásokon különféle trükköket lehetett ellesni. Még íjászkodásra és társasjátékozásra is mód nyílt. Számolatlan gyermek siserehad árasztotta el a rendezvényteret, s amíg a kiskampók önfeledten játszhattak, addig a szülők piknikjelleggel pokrócot teríthettek a gyepre, s akár ott fogyaszthatták el elemózsiájukat, itókájukat, miközben félszemmel a csemetéjüket, félszemmel a programot figyelhették. A pokrócokat a szervezők olyan közvetlen kedvességgel nyújtották át a vendégeknek, hogy nemhogy közösségben, hanem egy nagy családban érezhették magukat.

„Schumacherné Verstappen Gabriella” vezet egy másodperccel „Hamiltonné Senna Jolánda” előtt a célegyenesben   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

Érdekes portékákat kínáló árusok standoltak a rendezvényen. Ajánlottak álomfogót például. Ennek a lényege, hogy azért van egy kereten pókháló, mert a rajta áthaladó álomból a rossz álmot elfogja.

Édipofa   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

Az örökmosolygó ültetőbabák ugyanakkor békét visznek a házba, a bájos horgolt figurák pedig akár kabalaként is szolgálhatnak. A saját készítésű termékek választékát bővítették a kézműves ékszerek, a cserépbabák, a horoszkópos kulcstartók. Voltak ékszerek és bőrtárgyak, de még játékok is.

Csak játékok. Ezek nem az exfalufőre, a Mátralék-botrányba keveredett, többszörösen megbukott, Nagyrédét tönkretevő politikusra várnak   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

Annyi biztos, hogy az álomfogóval a rossz szellemet sikerült kihalászni a közös nagy rédei álomból, s sikerült újfent szabadon, a településre megint fogát fenő gonosztól mentesen nemcsak megálmodni egy szép rendezvénysorozatot, hanem megvalósítani is azt. Mindezt úgy, hogy a nagyrédei turizmus ékköve, a pincesor is a vendégáradat célpontja lehetett tíz év után újra. Akik jelen voltak, örömmámorban úsztak. Egyaránt azt a véleményt osztották a megkérdezettek, hogy ezt meg kell ismételni. Szélesre kell tárni ismét a kapukat, közös erővel, hogy felmutathassák a helybéliek azt a palackot, amelyben nemcsak bor lakozik, hanem Nagyréde elsöprő erejű szelleme is. Amely magával ragad, s mágnesként újfent idevonzza a messziről jövőt a Mátra kapujába.

Hegoczki F. Zsolt

A tűz fondorlatos forgatásának forróságában kovácsolódott a nagyrédei közösség acélja   © Fotó: Hegoczki F. Zsolt

„Siposok, dobosok és nádi hegedűsök” is jó hangulatot teremtettek a huszadik Nagyrédei Szüreti Napokhoz. A jubileumi mulatsághoz jó idő társult. Olyan szabadon, boldogan táncoltak, énekeltek vagy vettek részt a programokon a helybeliek. Nem láthatták azonban a megjelentek, hogy a település körül sötét felhők gyülekeztek.

Eleinte mérsékelt érdeklődést tapasztalt a krónikás, majd fokozatosan addig-addig duzzadt a Fő út és a Molnár József Művelődési Ház előtti tér közönsége, hogy estére már egy tűt sem lehetett leejteni. Végül ki lehetett jelenteni, hogy nagy népszerűségnek örvendett a rendezvény. És hogy mi vezetett ehhez a magas fokú kedveltséghez? Lássuk sorjában!...

Lakodalom van a Fő utcában...

Szita-szita pénteken tartották a borkóstolót a Molnár József Művelődési Házban, ahova Gyöngyöstarjánból érkezett Ludányi József borász vendégként. Természetesen nem üres kézzel. Az érdeklődő sereg megtöltötte a nagytermet. A kóstoltatást végző Szent Imre Borlovagrend tagjai meg a csillogó üvegpoharakat. No de hogyan? Tudni kell, hogy a nagyrédei borkóstolókon nemcsak megkóstolni lehet az adott pincészet borait, hanem a töltéskor az ízlelőbimbók mellett a máj masszírozására is juthat a nedűből. Igazán remek borokból csemegézhettek a pohár fenekére nézők. Élettől zsongott a beltér. A házban is és a torkokban is.

DJ Paky retro diszkójánál még a csillagok fénye is haloványabb volt, mint a diszkzsoké pulzáló világítása, a lelkek ritmusa is Paky zenéjének frekvenciájára hangolódott. Hiszen Nagyréde lakossága egyet akart. Önfeledten táncolni, nagy sztárokat hallva, velük együtt énekelni, közösen egy fergetegeset szórakozni. Mindezt szabadon tette, s remélte, hogy ez így is marad. 

Hajnalban a kakas mit sem sejtve kukorékolt szombaton is. Nem gondolta, hogy ez a kukorékolás az utolsó volt számára. Ugyanis ezen a napon zajlott a főzőverseny, s akadt oly csapat, amely pont kakashere pörköltet készített. S bár lottóhúzáshoz néha elég a golyó, itt azonban a kakasra is szükség mutatkozott. Márhogy a főző által elgondoltak szerint készüljön el az étek.

Egy focicsapatra való here. De cáfoljuk, hogy a helyi labdarúgóké. A lyányok szerint nekik minden megvan

A főzőversenybe torkollott egyenesen a szüreti felvonulás. A célegyenest egy hatalmas kunkori kör előzte meg Nagyréde körül. A célfotó szerint Siposné Fodor Judit polgármester egy testhosszal megelőzte a Szent Imre Borlovagrend tagjait. A második helyezett Csernyik István hegybíró lett. A tempó nem volt gyors. Onnan tudta mindenki, hogy mozgásban van a menet, hogy a Haladás utat is érintette a sokfélének beöltözött társulat.

Ha mögötte a falu, elsőként szakítja át a célszalagot Siposné Fodor Judit polgármester. Kísér: a Szent Imre Borlovagrend

A falu első házánál, a T.bor pincénél gyülekeztek a népek a visszaútra. Személyesen T.bor gazda és Éva fogadta a nagy számú mehetnékkel bíró nagyrédeit. A kedélyes beszélgetésekhez bort szolgáltak fel. Nem lehetett csodálkozni, hogy nemcsak a boros poharak, hanem az udvar is megtelt. Azért nem adódott alkalom később a vendéglátó párost látni a Fő úti helyszínen, mert maradt a határban egy nagy számú csoport miatt. Kemencében sült csülköt kínált fel ekkor. Viszont idén először felderítőket küldött ki Paulik Tibor, azaz önállóan mutatkozott be a Fő úti pavilonban a T.bor pince reménysége: a családfő fia, Paulik Tamás. A Budapesti Műszaki Egyetemen mechatronikai mérnöknek tanuló ifjú Kovács Flórián barátjával együtt mérte a T.bor pince mélyéből származó nedűket. És hogy miket kínáltak a fiatalok? 2017-es évjáratú száraz, illatos fehér cuvée-t; Kislányos félszáraz fehér cuvée-t; 2018-as Kislányos félédes fehér cuvée-t; pinot noir száraz rosét; félédes rosé cuvée-t; blauburger száraz vöröst. A 3.0-generációs, lendületes és odaadó tálalás mellett azért T.bor hiányában is érezni lehetett azt a szeretetet, gondosságot, amellyel ezek a borok készültek. A jó bornak története van, amely számunkra ezt súgta meg.  

A T.bor pincét elhagyva Siposné Fodor Judit polgármester vezetésével megindult a menet. Rögtön az élbolyt egy hatalmas tábla szőlővel ifjak követték.

Közúton a szőlőé az elsőbbség. Az Intercity csak utána

A szőlőóriást magasba emelők vezetője nem kisebb személyiség volt, mint az a Tóth Krisztián, aki részben nagyrédei nevelésű labdarúgóként most tizenhét évesen olyan Heves megyei U17-válogatottban vállalt szerepet, amely tíz év óta először nem kikapott, hanem döntetlent ért el Erdélyben. 2:2-es végeredmény volt a Molnár Zoltán szövetségi edző vezette szelektált gárda és Hargita megye válogatottjának összecsapása végén.

– A szüreti napokra úgy kerültünk, hogy az iskolai 50 órás közösségi szolgálat egy részét erre a rendezvényre számíttattuk be – nyilatkozta Tóth Krisztián megyei válogatott játékos. – Nagy megtiszteltetés rögtön a polgármester után, a menet első soraiban haladni. Főként a legfőbb motívummal, a szőlővel. Ezért van itt mindenki. A válogatott felkészülése miatt Parajdra utaztunk, ahova 800 kilométert tettünk meg. Büszkék vagyunk, hogy kijutottunk Hargitára. A mérkőzésen mindkét együttes támadó játékot játszott. Mi a saját taktikánkat követtük. Mivel kitartóak voltunk, ennek köszönhető az eredmény. A környezetünk csodának tartja, hogy pontot tudtunk szerezni idegenben és főként ennyi idő után. Az ezt a mérkőzést is magába foglaló nyarat a szüreti napok egy jó társaságban eltöltött parádés tűzijátékkal zárta.  

Nemzeti Bicikli-közlekedési Társaság

Következett a Szent Imre Borlovagrend szürke és bordó díszviseletében. A peredi borbarátok bordó ruházata az oszlop nemzetköziségét jellemezte. A menetben haladtak fiúk olyan biciklikkel, amelyeknek a kereke a nemzeti trikolórt adta ki. Ez a csoport a Szent Imre Általános Iskolából érkezett. Ha már menet, egy szinte igazi nászmenet is beékelődött a szüretibe. Ott buktak le a „pimasz" dezinformátorok, hogy fiatalabbak voltak, mint a frigyre kelési minimális kor. A menyasszony és a vőlegény indulhatott volna a Sztárban sztár leszek utánzó tévéműsorban. Igazán előkelő helyen végeztek volna a nász két szereplőjének megmintázásában.

Játsszunk esküvőset!

Lenyűgöző szépségű népviseletbe öltözött menyecskék és uraik jártak táncot meg-megállva. A testvértelepülési perediek hagyományos viseletét bemutatók is a sort erősítették. Gyerekek pedig kettesével, apró lábacskáikkal szedték a métereket. Kedvükre volt, hogy a pónilovas szekér nem sokkal mögöttük jött. A Bokréta Nyugdíjas Kör tagjai is beöltöztek.

Hátra varázsolt virágoskert

A lovagok mellett a Zöld Völgy Íjászai látták el a hadoszlop védelmét.

Igazi íjakkal, nyilakkal, pajzsokkal felszerelten vártak az ellenségre, azaz a szomjazásra. De az csak nem tűnt fel. Ugyanis egy kupica bor vagy pálinka előkerült valahogy mindig az egész menetoszlopból.

150 éves megszállás. Nagyréde ennyi ideig viselheti a Zöld Völgy Íjászai szorítását

Az egyik pótkocsiról fülbemászó muzsika szólt. Sánta Pista tangóharmonikája újfent a szívekbe hatolt.

– Ki voltunk éhezve a nagy szüretelés után egy ilyen összejövetelre – szólt Sánta István. – Teljesen felszabadulttá vált mindenki. Nagyon finomakat lehetett enni az egész rendezvényen. Egy igazán jó vigasság volt ez. Kellett a kikapcsolódás, akár családostól is.

Sánta tangóharmonikást hamarabb utol lehet érni, mint Columbo traktorát (dakota közmondás)

A zenész aktív egyéb programok szervezésében is, így jelezte, hogy a sportos feltöltődésre vágyó nyugdíjasokat szívesen várja minden szombaton késő délután egészségmegőrző focira a nagyrédei tornacsarnokba.

– Elnézést, még egy pillanatra! Columbónak volt még egy kérdése

Még személyesen Columbo nyomozó is felütötte a fejét új traktorával. Nem tudom, mi lett volna velünk, ha nem olasz az a traktor, de valamiért pont onnan való a nehéz akadályokat is leküzdő jármű, mint ahonnan a nyomozó származik. Így már viszont kérdésessé vált a piros-fehér-zöld zászló is, amely Sipos József körül lengedezett. Lehet hogy csak a szél játéka volt a sorrend beforgatása? Az azúrkék póló miatt viszont nem lehetett tagadni már az Itália-hóbortot. Elmondta lapunknak, hogy jól szórakozik, s úgy látja, sok a szabálytalanul keveset ivó előtte, így intézkednie kell. Megnyomta a gázpedált, s ha kék villogót nem is kapcsolt, de a sziréna helyett felhangosodó zenére előrébb lépett.

Elöl ül a masiniszta

A közösségi szolgálatukat töltő iskolások több helyen segítettek. Például a település körül körbe járó „kisvonat” utasainak kísérését látták el.

Nagy utazás. Nyolcvan mondat alatt Nagyréde körül – a kisvonaton

A kisvonat ugyan nem pöfékelt, de cserébe kipufogott, s a gyerekeknek bizonyosan maradandó élményt jelentett. Két kocsit húzott maga után két útvonalon. Az utasoktól nem kérte a kalauz a jegyeket, bérleteket, mert ezen a napon mindenki a Nagyrédei Önkormányzat vendége volt.

Unokák, gyerekek, szép élmények, Rédei Szüret, szabadság

A Horváth Laura parkban megállt az áradat. Rögtönzött mulatozásba kezdtek az ott nézelődőkkel. Falatkák, frissítők várták a nagy úton lévőket. Már csak egy kicsi volt hátra, így kisvártatva megszólalt Columbo traktorának dudája, s visszatért a menet a falu központjába. A polgármesterrel az élen beérkező falunépe nemcsak maga eregetett füstöt a különféle járművekből, hanem beérkezve meglepetéssel tapasztalta, hogy az egész Fő út füstbe borult. Nem kellett tűzoltóságot hívni, mert a főzőverseny katlanjai alól szállt fel a füst, s bizony jó célt szolgált.

Célfotó. Első: Siposné Fodor Judit polgármester. A menet már tett érte, de vajon az olvasó is cselekszik, hogy az éllovas máskor is célba vezesse a települést? 

Kilenc csapatnál rotyogtak a bográcsokban különféle finomságok a palóc világ ízeit Nagyrédére varázsolva. A sok illat vonzotta a látogatót a sorra. Összefoglalóan került először a rengeteg ételpára a vendég szaglószervébe, s bizony a Fő út bukéjától szárnyra kapott a vendég. Gyorsabb is volt a szárnyalás abba az irányba.

Az oldalbordából a Bibliában asszony lett, a szüreti napokon sült oldalas. – Hát mán' csak ennyire becsülik a világot ezek a mai fiatalok!  

Az LFM-csapatnál „tegnapelőtt vágott" birkapörkölt főtt a versenyre. Farkas László séf készítette el a Ricky vágta ételnek valót. A sátor körül még Csiga Pistát is látni lehetett, aki korábbi főzőversenyeken már babérkoszorút kapott. Nem feltétlenül azért, hogy legyen miből babérlevelet a kondérba tenni.

– A recept az titkos – így Lőrincz Gergő, a team marketingese, Csiga fia. – A nevezett cégnél saját kezűleg gyártottunk egy mozdony alakú sütőt. Ezzel vezetjük masinisztaként az egész főzőverseny összes csapatát nyugati irányba. Még mérőket is építettünk bele. Az eszközt most is bevetettük. Mangalica oldalas barbecue sül benne, cseresznye és akác adja az aromáját. Hat-hét órás sütés, 120 fokos meleg füstölés szükséges neki.

LFM. Lepácol, Felforrósít, Megesz. Lőrincz Gergő ínyenc masszírozókrémmel keni be a testet. Tesója felveszi az erotikus jelenetet

A gyöngyösi Egyed Szabolcs kakasherepörköltet készített. Benne kakastarajak úsztak a felszínen, cápákat utánozva, de rókagomba is volt benne. Rókát viszont nem láttunk a közelben sem. Hozzá juhtúrós sztrapacska járt metélőhagymával és tejföllel. Felkeléskor találta ki az úr, s ha forradalom nem is lett belőle, forradalmi ötlet igen. A főző családdal együtt jött ki. Négy gyerek van. És após.

Lábtenisz csapat. A 2D-s labda: a palacsinta mellett 3D-s labdát is szelídítenek minden hétvégén

A Lábtenisz csapat most is összejátszott. Palócleves volt az összjáték végeredménye. Papi Gusztáv főzött. Kiss Árpád és fia marha baguette-tel kínálta a vendégeket. De palacsinta is kellette magát többféle ízben.

– A mi csapatunk az, amely a legrégebb óta főz a szüreti napokon – nyilatkozta Szarka Miklós csapattag. – Olyannyira, hogy a legelejétől mind a húsz alkalommal itt voltunk. Az összetétel ugyan változott, de kitartóan együtt vagyunk. Most negyven fővel veszünk részt. A családból a legkisebbek is eljöttek. Összetartó közösség a Lábtenisz csapat. A húsz év alatt ötször lettünk elsők, ami nagyon szép. Remek az egész szervezés, remekül érezzük magunkat. Olyannyira, hogy már a jövő évi részvételt tervezzük.

-. Rovásírás nem volt a számítógépes nyelvek között, ezért ehhez a képhez nincs képaláírás

A Zöld Völgy Íjászainál óvatosabban kellett kérdéseket feltenni, mert rossz kérdezés esetén ott a karba nem tüske áll, hanem nyílvessző. A Borsik Gábor elnökletével kiálló csapat Ferge Lajos főztjével nevezett. A csülökpörköltben benne volt a Fő út íze. Ahogy mondták, beledobtak valamit, spirituálisan kimérték az összetevőket. De a recepttitokról nem esett le a lepel. Nem tartották magukat esélyesnek, de jól akarták érezni magukat, s úgy vélték, aszfalton a helyük. Meggy- és málnalikőr, valamint szőlőpálinka járult aperitifként az étkezés elé.

Bajnok. Réka ezzel a tekintettel mindig a fotós Achilles-sarkát találja el (szüleivel)

Megjelent a körben Nagyréde egyik büszkesége, Medveczki Réka íjász is, aki országosan minden versenyt megnyert az egyesület színeiben. Mindig úgy győzött, hogy a szerezhető 600 ponton belül legalább százzal überelte a másodikat. A stand hátterében cipót ábrázoló, saját készítésű képével volt megtalálható a csapattag, „Bazsó”. De további festményeivel is ékesítette a korzót.

Az íjaknak is kell pihenni

– Nem vagyok a Molnár József Művelődési Ház névadójának rokona – cáfolta Molnár Lajos „Bazsó”. – De egy osztályba jártak apámmal. Mint ilyen, szóba került, hogy felmehetnék a budapesti képzőművészeti gimnáziumba, ahol ő tanárkodott. De a kezét kötötte az előző rend különféle okokból, így nem lehetett ebből semmi. A Zichy Galériába viszont felvihettem a képeimet. Van, aki soha nem adja fel, s ezért van három gyerek, három unoka. Ők a jövő. A jelen pedig az, hogy most az alkalomhoz illő, gasztronómiához köthető képeimet hoztam ki.

Kérhetek egy szelet kenyeret? Molnár Lajos a domót a fotósnak adta, a többi a festményén látható

Montvai Andor séf külső telephelyet alapított Kommon Kft.-jének a Fő út kellős közepén. Ugyanis csapatának is a cég nevét kölcsönözte a főzéshez. Káposztás malacgulyás felett kavart a fakanállal a zsűri kedvét figyelve. A terepszínű egyenöltözetben sem lehetett elbújni a csapatnak ilyen finomsággal. Rögtön kirítt a gárda.

A kommon közösen oldja meg a feladatokat

A Bokréta Nyugdíjas Kör a szüreti napokon régóta nagy aktivitással veszi ki részét a teendőkből. Deák Istvánné Pirike elnök elmondta, hogy töltött káposztát főztek. Hozzátette, hogy versenyen kívül. A csoport tagjainak, illetve a segítőknek, s elsődlegesen minden barátnak a részére tálaltak. Nagyon szívesen adtak annak is, aki a sátrukat választotta. S bár versenyen kívüli volt a főzt, de lapunk szerint a topon lett volna, ha most nevez a csapat. Még almás pitéről is gondoskodtak.

Bokréta. A nyugdíjas kör annyira aktív, sőt radioaktív volt most is, hogy a sugárzástól a kép is kifakult

Nemcsak főzésben voltak aktívak a nyugdíjasok, hanem például a sportban is. A bükkszéki sportnapon tizenkét úszót indított a kör, s harmadik helyen végzett. A legjobb úszó egyik nyilatkozónk, Sánta István lett. 

„Dejól” kifőzték! Gál Markó csapatával ezt a díjat érdemelte ki: ELSŐ

A Dejó bár és pizzéria együttese Domoszlai Vendolinnal és Gál Markóval a frontban készítette el remekét, a palóc vadast. Ez egy tejfölös pörkölt volt. Gál Markó közölte, hogy rendkívül egészséges, hiszen olívaolajat tettek hozzá zsiradékként, valamint nádcukrot. A 10 fős brigádról megtudtuk, hogy hosszú évek óta ugyanaz az összeállítás. S mivel szépen helytálltak, van erre egy olyan mondás, hogy a győztes csapaton ne változtass. A labdarúgóktól hemzsegő stand elhíresült arról is, hogy Iga Martin itt jelentette be, hogy visszatér a Szőlőskert Nagyréde SC ifijébe az ősszel. 

Mehehehe. Így dicsekedett a birka (Bárándy) tegnapelőttig (LFM)

A Viniper Peredi Borbarátok asztalánál a felvidéki testvértelepülésről érkezett vendégek sürögtek, forogtak.

– Pont egy éve köttetett Nagyrédén a két település közti testvértelepülési szerződés – fogalmazott Somogyi Roland peredi önkormányzati képviselő, hobbi borász. – Tegnap itt volt a polgármesterünk is, de ma a főzésé volt a szerep. A Viniper a helyi hobbi borászaink szervezete. Huszonhat tag van. Minden évben nálunk is vannak boros rendezvények. Bár tudni kell, hogy Pered lapos vidéken fekszik, így nem a szőlő a fő termék. Fergeteges itt a hangulat. Kedvesek az emberek. Jó Nagyrédére jönni.

A héttagú csapat által készített finomsághoz peredi házi sütésű kenyeret kínáltak nagy szeretettel a vendégnek.

A vendégek is rázendítettek

A Nagyrédei Önkormányzat sátránál Sipos Ferenc és Balázs Zoltán alpolgármester közös főztjét kóstolhatta a falu színe és java. A csapatot „Senatorok"-nak, az ételt babgulyásnak nevezték el a keresztszülők. Mellette Szabad Csaba önkormányzati képviselővel is beszélgethettek a polgárok.

– Az önkormányzat csapatával fair play okokból nem indultunk – nyilatkozta Balázs Zoltán. – Szerettük volna, ha Nagyréde közösségének és további részvevőknek adunk csak esélyt arra, hogy győzzenek.

Bronzdíj. Az idősebb Csernyik a Szent Imre Borlovagrend főzéséért vehette át

Lecsós sztrapacska fogadta a nagyérdeműt a Szent Imre Borlovagrendnél. Id. Csernyik István főzött, de a fiatalabb nyilatkozott:

– Igazi palóc étel – mondta Csernyik István hegybíró. – Amúgy minden saját háztáji termés itt. Saját a sok pálinka, a szamóca, a szilva, a cigánymeggy. Bárdos borokat hoztunk. Többfélét. Jó ha tudjuk, mit termelünk itt Nagyrédén. Büszkék lehetünk.

Egész nap százan fordultak meg a szürke reverendásoknál. 

Egységben az erő. Nézők a szüreti napok színpada előtt

– Bízom benne, hogy erre a két napra kicsit félre tudjuk tenni a gondokat, és egy nagyszerű mulatság részesei lehetünk nagyrédeiek és vendégeink – kezdte megnyitóbeszédét Siposné Fodor Judit polgármester, aki külön Peredet is köszöntötte. – Bár a szőlő- és borágazatban jelenleg komoly gondok vannak, bízok benne, hogy ezeken sikerül úrrá lenni, és jó évet zárnak a rédei termelők.

A beszédet hatalmas taps kísérte.

Elérkezett a főzőverseny és a borverseny eredményhirdetésének ideje. A díjakat Siposné Fodor Judit polgármester és Csernyik István hegybíró adta át. A falu legszebb fehérbora díjban a Bárdos és fia pincészet részesült szürkebarát borával. A falu legszebb rosé bora díjat a Nagyrédei Szőlők Kft. vehette át rosé cuvée bora miatt, amely kékfrankos és cabarnet sauvignon borokból építkezik. A főzőversenyben első lett a Dejó bár és pizzéria. 2. Lábtenisz csapat, 3. Szent Imre Borlovagrend. A peredi Viniper különdíjban részesült.

Az „utolsó” első hely (+). A Bárdos és fia pincészet, illetve a Nagyrédei Szőlők a falu legszebb bora címmel a publikum vastapsa közepette

A gyerekeknek például fahinta, ugrálóvár, íjászat és hagyományos játékok sora nyújtott kikapcsolódást. A felnőtteknek pedig meg lehetett kóstolni a Nagyrédei Szőlők Kft., a T. bor pince és a Bárdos pincészet kiváló nedűit, de söröző is akadt.

Felkérhetlek egy táncra?

A Virtus Kamara Táncegyüttes és növendékei néptánc- és balettbemutatót tartottak. Igazán sok tapsot loptak, de azért a közönség tartogatott még helyet a tenyerén a vörösödésnek.

Mezítlábas. A kisgyerkőcök nagy tapsot kaptak a színpadról levonuláskor

A Kastély Óvoda és a Szent Imre Általános Iskola csoportjai léptek fel különféle szerepekben a színpadon nagy sikert aratva.

A furkósbot a hangszerem. Majd elhúzom a nótátokat!

Gyermekműsor és hangszerbemutató következett, majd helyi és vendég csoportok váltak népszerűvé a közönség körében. A Sun City Brass Band fúvós zenekara átmozgatta a nézőket, ugyanis a Molnár József Művelődési Ház elé vonult, s a közönség soraiból fújták a rezet. Azt azért nem engedték meg a zenészek, hogy a publikum a hangszerekbe fújjon, de azt igen, hogy tetőfokra hághasson mindenkiben a hangulat.

Megfújták. Lesz „rendőrségi nyomozás” a rezes banda után. Annyira jó volt a Sun City Brass Band. Vissza!

És még csak ezt követte az est fénypontjának számító Balkán Fanatik. A délszláv zenét játszó csapat mindenkinek a testét átbizsergette a fülén keresztül. Az aSerduS tűzzsonglőr bemutatója nagyon „égő” volt. De a szó szoros értelmében. Az eddigi szikrák a nézőkben lángot gyújtottak legbelül, s a közönség extázisban eggyé vált. A kémiai elegy következménye robbanás volt, amely tűzijáték formájában repült a sötét égboltra. A földönkívüliek is láthatták, hogy itt civilizáció telepedett meg. Míg a szomszédos településekről csak annyit érzékelhettek, hogy ismét mulatnak a gazdag településen. Végül a táncra perdült katódoknak és anódoknak a DemeTrió szolgált alapozóval. A feszültség alatt a parketta nem kopott, de csak azért, mert beton volt a denszelők alatt. A Muskátliban diszkóval zárult a nap.

– Nagyon tetszett a szüreti napok – nyilatkozta id. Huncsik József helyi lakos. – De nem csak nekem. Három unokámból kettő jelen volt, s kifejezetten rajongtak a programokért. A Balkán Fanatik énekesnőjével készült egy közös fotó is. A szüreti napokat a szó szoros értelmében a szívembe zártam. Egész pontosan ezt a képet a telefonomra tettem, s így a szívemnél lehet. Nem véletlen, hiszen a szüreti napok nagyon jó hangulatot hozott az egész falunak. Sok boldog embert láttam. Kifejezetten jól éreztem magam én is. A koncert mellett kiemelném a tűzzsonglőrök attrakcióját, de a művelődési ház előtt fellépő fúvós zenekar műsora is rendkívül tetszett. Színvonalas volt az egész program, amit összehozott a faluvezetés. A szüreti napok hozzátartozik a falu életéhez. De nemcsak van és létezik, hanem ha ilyen minőségű, akkor hozzá is tesz.

Hangulat hengerítve

 A jó idő itt volt, a szabadság érzése itt volt, azonban körbe vették Nagyrédét sötét fellegek, és a vihar hamarosan lecsapni készült. A szele már elérte a faluhatárt. A bokrok már megzörrentek félelmükben, a levelek összezizzentek, hogy ismét sötét oldali támadás érkezik. Netán újból a mélyfeketeség birodalma nyújtózik el a település felett a régen már megismert pöffeszkedő kényúrként. Vajon egy év múlva ugyanezen a rendezvényen szabad érzésről fognak beszélni a nagyrédeiek?

Pók kérdez. A többszörösen megbukott jozsicinikus diktatúra és képviselő(jelöltje)i hataloméhsége kifogyhatatlan. Vajon átadja Nagyréde a szabadságát nekik? Vagy legközelebb is szabadon találkozhatunk az ünneplőkkel?

(vége)

Hegoczki F. Zsolt

 Nagyrédei Szüreti Napokon nemcsak fenyegetett az időjárás, hanem beváltotta ígéretét. Szombat reggelre nemcsak lógott az eső lába, hanem komolyabb csapadék-mennyiség zúdult a Mátraaljára is. Csakúgy pattogtak a cseppek az utcakövön. Minden egyes csepp fokozatosan elvette az emberek kedvét. Programok törlése vagy zárt térbe helyezése vált időszerűvé. Akik az ország más részéből érkeztek volna, bizony kinéztek ablakukon, és azt mondták, ezen a napon nem indulunk el sehova, nemhogy Nagyrédére.

Azonban a jó szellemek megsegítették Nagyrédét és lakosságát. A fellegek csapjait elzárták odafenn, és amellett, hogy a zuhi elállt, még a nap is kisütött. Sugarai ismét a nyár melegével cirógatták a települést. Győzedelmeskedett tehát a jó. Pont úgy, mint amikor Nagyréde lakossága a közelmúltban levetette magáról a rendszerváltás utáni diktatúra béklyóit. Akik ezen a napon még egyszer kipillantottak Nagyrédén vagy a környéken ablakuk szemén, ők már csettinthettek, s uccu neki kilátogattak a Fő útra. Mérhetetlen jó hangulat, öröm várta őket. S a derű csak fokozódott.

 A jozsicinizmus bukásának évfordulójához közeledve a jó szellemek most is megvédték a lakosságot

A műsorvezető R. Kárpáti Péter volt. A színész, aki a Barátok közt sorozat Andrisa. Azért a Barátok köztből kértek fel műsorvezetőt, mert itt mindenki barátok közt van úgyis a Nagyrédei Szüreti Napokon. A főzőversennyel kezdődött a forgatókönyve.

Tök jó volt a műsorvezető. R. Kárpáti Péter felkonferálja a következő műsorszámot

Sok csapat nevezett, de első csak egy lett. Közhírré tétetett, hogy keresik azt a csapatot, amelyik a legjobb levest főzi. Ki ily, ki oly levest készített. Annyi biztos, hogy a kezdetben nekiindult esőből jutott a levesekbe is a kondérokban, így közvetlenül égi segítség érkezett a fakanállal serénykedők részére. A kondérokban és bográcsokban rotyogó főztök olyanná varázsolták a Fő utat, mintha egy pályaudvaron gőzmozdonyok pöfékelnének. A gőzmozdonyos hasonlat nem áll távol a valóságtól, ugyanis akár lehetne is ilyen, hiszen a cikk szerzője történelmi kutatásai közepette olyan dokumentumokra lelt, miszerint Nagyrédén kis nyomközű vasút építését tervezték, amely a Mátraalja településeit kötötte volna össze még a XX. század elején. És hogy mik fortyogtak a fedelek alatt? A legtöbb csapat a Jókai bableves főzése mellett döntött. Ám mások másba kezdtek. Végeláthatatlan sürgés-forgás volt. A három tagú zsűrit Stiller Tamás mesterszakács vezette, s vele volt még Sebők Judit, valamint Erki Dalma is. Az ítészek elé tálalt kóstolókban Stiller Tamás szerint inkább a házias jelleg uralkodott. Voltak olyan levesek, amelyekben minden volt, s egyszerre minden akart lenni, de volt olyan remek is, amely egy elemet hangsúlyozott ki. Akadt teljesen jellegtelen is. Utóbbi lehet, hogy az volt, amelyikben csak esővíz állt. A zsűri színpadon mondta el a közönségnek a végeredményt, amelyet úgy vártak a döntőbe került versenyzők, mintha az X-faktor tehetségkutató műsorban lennének. Az összekapaszkodás leginkább a Bárdos és csapatának kedvezett. A fődíjnak tartott óriás fakanalat ugyanis ez a gárda érdemelte ki. Az asszonyok arcáról igazi öröm volt leolvasható, amikor kézbe vehették Siposné Fodor Judit polgármestertől az új tárgyat:

– Azt a jó hagyományos Jókai bablevest főztük – szóltak a csapat tagjai. – Volt benne csülök, répa, fűszerek, tejföl, s minden, ami kell. Szívünket, lelkünket belekavartuk. A Bárdos és fia pincészet dolgozói Bárdos úrral erősítve készítették a zsűri tetszését leginkább elnyert levest. Mindenki kivette a részét a főzésben valamivel.

We are the champion. A Bárdos és csapatának levesét ítélte legjobbnak a zsűri

A tavaly második helyezett csapat még előbbre léphetett idén. Kérdés, hogy jövőre hova fog előre lépni. Vélhetően ezen a kérdésen már az sem segíthet, hogy a Bárdos és csapata a polgármesteri hivatal fala mellett főzött, s ennél közelebb a hivatalhoz már senki nem állhatott. Ezt az összefonódást és ezt a politikai hátteret most, hogy lelepleztük, a tréfát magunk mögött hagyva lépjünk tovább a második helyezetthez!

Nem elsők, de dobogósok. Nagy Viktor csapata, amikor meghallotta a helyezést a főzőverseny fináléjában

Egy banda vállvetve állt az ítélethirdetéskor. Megérte szorítani, ugyanis Nagy Viktor csapatát a második helyre sorolta a bíráló trió. A kihirdetés pillanatában, mintha gólt rúgott volna a csapat, olyan magasba szökelltek a kisszakácsok. Nagy éljenzés tört ki. A fiatalokként is ismert együttes a tavalyi dobogós zárás után ismét a csúcsok felé tört. A levesük Jókai bableves volt. Különlegességét a kiválóan eltalált, erős fűszerezettség és az állag adta. Az erő levesbe csempészése nem véletlen. Tudni érdemes, hogy a fiatalok között vadászok is vannak, de mindegyikük szereti a természetet: a fákat, a füvet, a cserjéket. Többük nemcsak szeret főzni, hanem tud is. Nagy büszkeséggel mutatták be a kiválóságban első helyet ostromló finomságukat.

A fotóstól is elveszik a munkát, olyan szorgosak. Nagy Viktor csapata

A jól megérdemelt férfimunka után koccintottak kondérjuk mellett. Bárpultjuknak nem mást néztek ki, mint a polgármesteri hivatal egyik ablakpárkányát. A polgármesteri hivatal ezen funkciója még nem volt ismert eddig, de jó ha tudjuk, a hivatal, ahol lehet, segít.

Ezt jól kifőzték. Nagy Viktor csapata

Szent Imre kitűnő védőszent volt ezen alkalommal is, ugyanis a Szent Imre Borlovagrend csapata megosztott harmadik helyen végzett. Ebből is láthatjuk, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze.

– Vadraguval leptük meg a zsűrit, egy kicsit ki akartunk lógni a sorból – nyilatkozta Csernyik Ottó. – Mást akartunk, mint a többiek. Az étket vaddisznóhúsból főztük, amihez vargánya gombát kavartunk.

Szent Imre ismét jó védőszent volt. A harmadik lett a róla elnevezett borlovagrend a főzőversenyen.

A borlovagrend tagjai díszes szürke reverendájukat nem öltötték föl ezen eseménykor, nehogy kipücögjön a leves, s összemázasítsa a tiszteletet parancsoló ruházatot. A tagok névre hímzett kék előkét viseltek az üst közelében. Csupán a szüreti menetre szürkültek be. Az asztalnál a remek tejfeles-gombás ízvilágot tükröző levesben nagyon vadul úsztak a húsok a szájak irányába, amelyek végül elnyelettek. Értékelésünk szerint ez volt a legharmonikusabb leves. Mellette nagy szívvel kínáltak még frissiben sült bodakot és almás lepényt is a borlovagok. 

Kitört a kommonizmus. Megosztott harmadik a Kommon Kft. a főzőversenyen

A harmadik helyen osztozott még a Kommon Kft. csapata. A társaság zöld egyenruhában küzdötte végig a versenyt. A terepszín segíthette a csapatot, hogy a legaktuálisabb elemet "ollózhassa" ki a természetből a főzéshez. Mindenki Zsoltija elmondta, hogy vadragut főztek. Ugyancsak valami földi jóval akartak kirukkolni. Asztaluknál felbukkant kisgyermeke is, aki mini angyalként vezérelte dobogóra Kommonékat.

Mer. Csiga kínálja a Jókai bablevest a főzőversenyen a Peppino Team zónájában 

A további csapatok közül a zsűri a Peppino Team-et sorolta a legkiemelkedőbb helyre. Kovács Gabica csapatvezető szakácsruhába öltözött főznökei csigalevest főztek. A titkos receptről meggyóntattuk a legilletékesebbet, s a gyónási titkot megsértve közzé tesszük nagy nyilvánosságot elkövetetten:

– A Csigaleves attól csigaleves, hogy a becenevem Csiga, s én voltam a főszakácsa a csapatnak – nevetett Csiga. – A Jókai bableves is kapta a nevét valahonnan, nem? Amúgy Jókai bableves alapon készült a főzt, egyedi megoldásokkal. Egyenként kézzel csipegettük bele a kézzel gyúrt csipetkét. Gomba is található benne. Három éve veszünk részt a főzőversenyen, s nagyon jól érezzük magunkat ilyenkor.

És hamm, mind bekapta... Kovács Kevin kis labdarúgó arról álmodik a Peppino Team főzőcsapat asztalánál, hogy egyszer majd annyi gólt rúg, ahány pogácsát lát 

Ízvilágában a csigaleves pont az első helyezett csapatéhoz hasonlított. S bíz' nagyon remek volt. A hentes foglalkozású úr bizony nem csak vágni, de főzni is tud. Rendkívül sok vendég megfordult a Peppino asztalánál. A leves mellé sütit, szőlőt és sört is kínáltak. Megyeri László korábbi polgárőr-parancsnok is csak annyit állapíthatott meg az asztalnál, hogy itt minden rendben van.

A Szőlőskert Nagyréde SC ugyan nem nevezett a főzőversenyen, de ez nem zavarta. Versenyen kívül extra produktumot főzött a klub tér felőli bejáratánál Fehér Gyula. Csülök volt az. Frissen főtt. Melegében, kellően porhanyósan, lágyan omló szálakkal került a szájakba némi erőspaprika, lilahagyma és paradicsom kíséretében, amelyet paraszttálakról kínáltak. Remek VÖRÖS(!!!)-borok is pohárba szökkentek itt, hogy utána szájpadlást és torkot is átcirógassanak. A sporthoz közel állók nagy elégedettséggel kóstolgatták a fentieket.

Töke van a menyasszonynak? Nem, a menyecske csupán beszorult dugót húz ki a palack lyukából

A falu borát is megnevezték a nagyszínpad egyik csúcseseményeként. A nemzetközi hírű Bárdos és fia pincészet 2016-os évjáratú száraz sauvignon blanc bora lett az. A legszebb fehérbor a Nagyrédei Szőlők Kft. 2014-es chardonnay-ja volt. A legszebb vörösbor a 2015-ös cabarnet franc–cabarnet sauvignon lett a Bárdos és fia pincészet mélyéből. A legszebb rosé is innen származik cabarnet franc alapokkal.

– Összesen hatvannégy bor vett részt a borversenyen, amiből szakmai zsűri határozott meg először aranyérmes borokat – tájékoztatott Csernyik István hegybíró. – Ezt követően bort értő társadalmi zsűri határozta meg az aranyérmes borok közül a legszebbeket és a falu borát.

A borbemutatót Thummerer Vilmos borász tartotta, aki nagyrédei kötődésű, hiszen korábban itt volt vezető a tsz-ben, itt lakott és itt születtek gyermekei.

Éva most nem almával csábít

És ha már borok, ellátogattunk a borudvarba. A Szent Imre Általános Iskola udvarán két pincészet fogadta a nagyérdeműt. Rögtön a sarkon a T. bor pince standja állt, szinonimájaként annak, hogy Nagyrédére is ha beérünk, az első ház a T. bor pince. Paulik Tibor gazda hét bora ácsingózott kóstolásra vágyva. Illatos cuvée száraz muskotály, zenit-zöldveltelini száraz fehér, kislányos félédes fehér, kékfrankos száraz rosé, félszáraz rosé cuvée, cabarnet sauvignon száraz vörös, medina-cabarnet sauvignon félédes vörös borok itatták magukat. A település határában fekvő levendulaültetvényéről levendulás termékeket is hozott magával T.bor, de mézet sem felejtett el idecipelni.

 Paulik Tibo' borosgazda (balra) ki akarja cenzurázni a szó végi R betűket, még a Homonyik Sándo' al folytatott beszélgetés közben is

Rögtön a szomszédban állt a Nagyrédei Szőlők Kft. kihelyezett borbemutatója, ugyancsak hét fajtával. A pulthoz érkezve azt tapasztalhatta a kóstolni vágyó, hogy ezen alkalommal a Mátra Hill márkát erősítette a cég. A sorozatból kapható volt a száraz fehér Irsai Olivér, a száraz fehér Pinot Grigio, a száraz vörös cabarnet franc. Az Imre herceg sorozatból a félszáraz rosé tündökölt. Továbbá szerezhettünk Mátrai édes fehér muscat ottonel, édes vörös kékfrankos, illetve száraz fehér chardonnay nedűket is.

 A Nagyrédei Szőlők Kft. borai is sok kóstoló vendéget vonzottak

A szüreti napok szépségkirálynő-választását szőlőszemű szépségek választásának keresztelték át. A kilenc lányzónak különféle próbákat kellett kiállnia, mint a hasonlatos nagy eseményeken. A Molnár József Művelődési Ház előtt tartott programon a nagy számú nézelődő körbe állta a próbatételek helyszínét, s bár az ételek mellett a lányokból is szerettek volna csipegetni, mégis csak a látvány maradhatott. Ja, és a szurkolás. Mindenkinek megvolt a maga kedvenc múzsája, így mint a nagy versenyeken elragadta a hév a nézőtábort, s összevissza bekiabálástól volt hangos a táj.

Pecze Katalin lett a legszebb szőlőszem (középen). Mellette az udvarhölgyei? (balján: Kovács Gabica, jobbján: Markó Anita)

Minden lány annyira élvezte a megmérettetést, hogy szinte kivirágzott vagy megfiatalodott, néhol olyan lánnyá, amely a legszebb formáját tudta tündököltetni a közönségnek. Végső soron Pecze Katalin turai illetőségű menyecske lett a győztes. A szőlőszemű szépség fejére Siposné Fodor Judit polgármester tette fel a virágpártát.

 Siposné Fodor Judit polgármestert már régebben "megkoronázta" a nép, most ő koronázza Pecze Katalint, a fesztivál szépségkirálynőjét

A szüreti felvonulás élére a polgármester és jegyző duója közé a Szent Imre Borlovagrend állt. A szó szoros értelmében elválasztották a hatalmi ágakat a szürke reverendások. Az ország legszebb borlovagrendi ruházatában ragyogó felvonulás-vezetők élén Csernyik István hegybíró zászlóval haladt. Az egész falut körbe járták.

Ez nem tüntetés. Felvonulás a néppel közösen. Élen a borlovagrend tagjai, valamint balról második: Siposné Fodor Judit polgármester, balról negyedik: Bálint Edina Ida, a jegyző

Nyomukban az isten adta nép tartott. Bőgőkkel, hegedűkkel, tangóharmonikával, citerával. Ütöttek, fúttak, csókolóztak (már aki annyira közeli hozzátartozó volt), mindent csináltak, de leginkább énekeltek, táncoltak. Nem lehetett leállítani őket. S ha nem lettek volna további programok, talán még ma is körbe járnának a faluban.

Keresztes lovagok. A templom előtt is elhaladt a szüreti felvonulás

 Felvonulók mérték. Az egykilométeres távharmonikázásban is élen a Nagyrédei Férfi Dalárda

Azért volt gyors a felvonulás, mert a rendőrség "üldözőbe vette" a közúton (öröm)ittasan haladó lakosságot

A Molnár József Művelődési Ház nem a májnak, inkább a szellemnek adott felfrissülni valót. Három kiállítás tárta ki kapuit. Dr. Fejes András a klubteremben mutathatta be életének munkásságát. Országos hatású könyvei mellett a többi között művészeti alkotásai, személyes tárgyai is láthatóak voltak. A nagyrédei úr korábban sportolt, s a közelmúltban tornacsarnokot neveztek el róla Gyöngyösön. Kevesen mondhatják el magukról, hogy életükben sportlétesítményre függesztik ki a nevüket. Dr. Fejes András ilyen. S ilyen személyiségek fémjelzik Nagyrédét. A nagyteremben Gréczi Margit hat vadonatúj festménye mellett korábbi képei is láthatóak voltak. Többféle ihletettségű és témájú alkotásai köszöntek vissza a falakról. A kiállítást az különböztette meg a korábbiaktól, hogy most már tanítványa festményeit is kifüggesztették.

Valaki a tájképét mutatja be, valaki a jövőképét. Gréczi Margit festőnő és Erki János korábbi jegyző

– Idén ez a negyedik kiállításom – nyilatkozta Gréczi Margit. – Az országban már megszámlálhatatlan kiállításom volt, de a rédei tárlatok mindig különlegesek nekem. Jelenleg is készül több képem. Annak nagyon örültem, amikor külföldön létrehozták internetes oldalamat, amelyen a pályafutásom részletesen nyomon követhető.

A Molnár József Művelődési Ház aulájában a nagyrédei civil körök mutatkoztak be. Rövid leírás képek gyűrűjébe foglaltatott minden kezdeményezésről. A nagyrédei balett csoporttól, az NKHE-n át a Bokréta Nyugdíjas Körig megismerkedhettek a látogatók a szervezetekkel. A kiállításokat Siposné Fodor Judit polgármester nyitotta meg, de minden érintett hozzá fűzte gondolatait.

 Kankara. Nemcsak egy személy neve, hanem egy róla szóló filmé is ettől az évtől, amely vetítésének előterében a filmnévadó fia fogadja a gratulációkat

A Kankara című filmet már korábban bemutatta ugyan a gyöngyösi mozi, de nagyrédei ősbemutatója csak most következett be. Amíg a gyöngyösi vetítésen ott lehetett a film címszereplője, Balázs Miklós, addig ezen eseménykor nem, ugyanis kórházba került. A jelenlévő azonos névre keresztelt fiának a gratulációk mellett édesapja mihamarabbi felépülését is kívánták. A filmben Kankara saját kisgyerekkori élményét meséli el pincéjében. A kisgyereket szereplő játsza, csakúgy mint azt a zenekart, amely a valóságban ment a botrányos végkifejletű vendégszereplésre. A Virtus Kamara Táncegyüttes öltött fel olyan gúnyát, amely hasonlít a korabeli képeken láthatóhoz, s próbálta átélni a régmúlt pillanatait. Az alkotás a Credofilm nevéhez fűződik, amely a szüreti napokon is forgatott. Lapunk megtudta Berzsényi Gergely rendezőtől, hogy a szüreti mulatságról készült film egy pörgős, zenés hangulatfilm lesz, s hamarosan látható majd. 

  Kojak. A Credofilm filmet forgatott a Nagyrédei Szüreti Napokról

Helyi és vendégcsoportok a Dűvő zenekar aláfestésével mutatkoztak be. Sokan táncra perdültek a jó hangulatban. Homonyik Sándor várva várt koncertje következett. A Millennium idején Homonyik Sándor sokszor dalolt Nagyrédén. A szívhez szóló énekes a mai napig annyira topon van, hogy bizony most is megríkatta a mátraaljai asszonyokat, lányokat. Nem a véletlen műve, hogy leszerelkező zenekarával együtt visszakövetelte a közönség. A választás eredményét követően pedig álmodhatott mindenki egy királylányt. A tapsorkán nem maradhatott el.

Homonyik Sándort nem a zöld ufók akarták elrabolni, hanem a színpad előtt felsorakozott nagyrédei asszonyok.

Cimbaliband és Horváth Alexandra következett, akik elhúzták a közönség nótáját.  Kivétel nélkül minden láb mozgásba lendült, ha más nem, csak az ütem lüktetése miatt. A tűzzsonglőrök félórás produkciója lángra lobbantotta a nézők lelkét. Ők aztán mindent dobáltak. És csak a falut nem gyújtották fel. Kerek alakú, bot alakú, ilyen alakú ez és az, de lényeg, hogy a kezükben minden lángra kapott. Én pont ezért nem is fogtam velük kezet. Jó dolog az ismeretség, no de nem minden áron. Miután a piromániások is kiélvezhették magukat, Bazsó duózott újfent a település, egészen az éjféli harangszóig, ami viszont elmaradt.

 Jó ebédhez kell a nóta

Vasárnap a kakas kicsit később kukorékolt, hiszen ő a hajnalig tartó retródiszkóban denszelt a Club 69-ben, s lekéste az első napsugarakat. Másnaposok és aznaposok is közös átmozgató tornával tehették frissebbé magukat, hogy aznap teljes teljében járjon a járókelő. És hogy a sportok előtérben maradjanak, mindjárt vívóbemutató következett. A Szőlőskert Nagyréde SC pár napja új négypástos helyi vívótermet kapott vívó szakosztálya hívta ki a lakosságot párbajra. No nem elégtétel okán, hanem hogy megmutassa neki, milyen képességei vannak. Zödös Zsolt edző neveltjei pár asszóban kápráztatták el a kilátogatókat. S ha már a Szőlőskertben jártunk, megmutatták Fehér Gyula edző tanítványai, hogy miként lehet látványosan bokszolni. Az ökölvívó szakosztály közelmúltbeli országos tizenegyedik helyét igazolandó az öklözők bal horgokkal és jobb egyenesekkel szüretelték a pontokat. A Zöld Völgy Íjászai nyilas bemutatója jött. Ámulatba ejtő, hogy mennyi közös nevező van az íjászok és az újságírók munkája között. Például a pont. Ezt akarják eltalálni az íjászok is a kör közepén, e felé közelítenek az újságírók is a mondat végén, de valahogy mindig csak nagyon nehezen jutnak el addig a pirinyó valamiig. Annyi biztos, hogy íjászatban továbbra is Tell Vilmos vezeti a világranglistát.

Ők ilyen Virtussal ropják a táncot

A Kastély Óvoda és a Szent Imre Általános Iskola növendékei műsorral készültek, amit a szabadtéri színpadon adtak elő. Néptánc és lakodalmas zajlott. Előadott a két nap alatt a Bódi György és Balogh Éva dirigálta Csanak Zenekar, a Kalocsainé Csillik Mária vezette Nagyrédei Asszonykórus, a Kovács Zoltánné Lajos Krisztina irányította Nagyrédei Férfi Dalárda, valamint a meghívott palóc településről a Turai Zsinnyegők Néptánccsoportja, továbbá a vendég Nagyhegyesi Énekkar.

Fiam, melyik csaj tetszik a legjobban?

A Virtus Kamara Táncegyüttes mesedarabbal is készült a gyerekeknek. A kör művészeti vezetője Albunovics Milán. A Molnár József Művelődési Ház színpadán fergeteges előadást láthatott a közönség. Bengyáló, a leleményes mindenkit lenyűgözött.

 Kormányváltás. Siposné Fodor Judit polgármester már annyira demokratikusan irányítja a települést, hogy a kormányt átengedte a fesztivál hétvégéjére

Lehetett arcot festetni, de az óvodásoknak csillámtetoválásra is adódott mód. A rendőrautót is átforgathatták és kibelezhették a gyerekek, a rendőrbácsit már nem.

Egy másodperc múlva mi következik? A tippeket várjuk a fogadóirodában!

Volt ugrálóvár, körvonat, célba dobás, íjazás, dodgem. A Bokréta Nyugdíjas Kör fánkot készített a gyerekeknek. Krumplicukros édességes, krumplilángos-sütő, büfés, pálinkás, sörös, fejős hot-dogos és mojitós kínált még további nyalánkságokat.  

 Kit szabad felkérnem? Tudjátok mit? Táncoljunk mindannyian!

Nagyrédének tehát egy remek hangulatú szüreti fesztiválja volt, amit igenis megérdemelt a paraszt. Mert az a sok verejték, melyet kifacsart magából egész éves ténykedésével a szőlőben, igenis pihenést, sőt utána ünnepet kívánt. Ezek kijárnak azoknak, akik magukat nem kímélve ápolták, gondozták azt a szőlőt, amely néha már kozmetikázottabbnak tűnt, mint maga, aki művelte. Szép és fésült sorok, harsogó és fodrásznál nyírt vegetáció, kapált és kozmetikázott közök és tövek, egészséges anyagokkal táplált tőkék, mintha csak ember lenne, az ami a határban vár minket minden hajnalban, mintha csak a társunk lenne mindaz, aki vár minket minden hajnalban. Hogy a szeretetteljes bánás eredményeként elhozza nekünk azt, ami az ő szívéből jövő kincs: a szőlőfürtöt. Amely kincs olyan zamatos, olyan édes, mint semmi ahhoz fogható. A szőlőszem húsának ajakunkkal érintése és nyelvünkkel ízlelése olyan, mint amikor az égiekkel találkoznánk. Megmondatott, ha ketten összegyűltök az én nevemben, ott leszek köztetek. És tényleg. És ha nem kóstoljuk a szőlőt csemegeként, hát bor lesz belőle. És bizony ez egy újabb ajándék a tőkétől. S akkor már még inkább a fellegekben járunk. Már majdnem az égieknél. Vagy egy pincében. De egy biztos, hogy a szőlő olyan kincs, ami a miénk, olyan, ami keveseknek adatik. Nem veheti el tőlünk senki. A vele való bánás a nagyrédeiek fortélya. Ha nem mint birtokot, hanem mint társat kezeljük, naggyá tesz bennünket, ahogy mi őt. S ezen nagyságok találkozása valósul meg a szüretkor, a szüreti fesztiválkor. Hogy zajlott a szüreti napok? Nagy zajjal járt, sok zenével, tánccal, és persze a szőlőlé kóstolásával. Olyan fergeteges hangulattal, amely erőt ad ahhoz, hogy jövőre újra kezdjünk mindent előlről. Olyan lendülettel, hogy jövőre végeredményként ugyanott lyukadjunk ki, mint idén: a szüreti napokon.

Képek és szöveg: Hegoczki F. Zsolt

Balázsolás helyett idén fodrozódott hangulat ragadta magával a Nagyrédei Szüreti Napokra kilátogató több száz vendéget. Jöttek bizony távolból, de a szomszéd utcából is. Még Náncsi nénje is fölkelt a dunna alól a nagy hangoskodásra. A jó idő is okot adott erre. Természetesen a kiváló nagyrédei borok és muzsika ugyancsak indítékul szolgáltak.

Azt nem lehetett állítani, hogy felhőtlen volt ez a hétvége. Azt azonban igen, hogy bárányfelhőket sodort ide az égboltozat, amolyan szimbólumaként annak az új világnak, amely ezen a mátraaljai településen alakul. Most olyan szabadnak tűnt minden. Önfeledt volt az arcok többsége. Kankara, azaz Balázs Miklós és zenekara lovaskocsin járta végig a települést, hogy szétkürtölje, eljött a szüreti mulatozás ideje. A tangóharmonikázása biz' sokakat csábított a tettek mezejére. A szüreti vigadalom nagyszínpada a régi időkhöz képest pont az ellenkező irányba nézett, de bizonyított, hiszen errefelé is akkora örömöt varázsolt a faluközpont forgatagába, s mosolyt az emberek arcára, mint korábban.

Még igazán sihederkorban járt a nap, amikor bográcsos étekfőző verseny kezdődött a labdarúgó-pálya előterében.

Palóclevest készítettek a vendégsereg képviselői. Igazi széplányzók is voltak közöttük, így őket inkább képvisellőknek nevezném. Az igazi képviselők Siposné Fodor Judit polgármester vezetésével a versenyen nem képviselő névre hallgattak, hanem a Senatorok nevet vették fel. Nem is nyertek. Elég volt a helyhatósági választásokon. Ilyen a demokrácia. Tizenhat csapat megmérettetéséből végülis a Peppino került ki győztesként.

– Jól akartuk érezni magunkat, mára a szórakozás volt a vágyunk, ami sikerült is – nyilatkozott Lőrincz István, az elsők főznöke. – Tíztagú formapólós csapatunkat ugyan vártam az első helyre, de mégis meglepetés volt, hogy végül nyertünk. A Gabica irányította társasághoz sokan csapódtak szurkolóként, mert kellemes volt az együtt töltött idő.

Az egyébként Csiga becenevet kapott úr hentes, s egyik kedvenc elfoglaltsága a főzés. Elárulta a titkát is, kizárólag gombát tett a palóclevesbe plusz ízesítőként. Abból is a legidevalóbbat. Helyesen cselekedett, hiszen a zsűri nem elégedett meg egy jó levessel. Valami többletre várt, de azt is harmóniában az összetevőkkel. Honlapunk is zsűrizett, s megállapította, hogy valóban ez volt a legjobb készítés. Már csak azért is, mert nem többféle ízt próbált a fogyasztóra tukmálni, hanem mindössze egyet, de az íz valóban összecsengett mindennel az ételben. Igaz, lehet az is, hogy azért esett meg az első hely, mert a szomszéd csapat, a nagyrédei vadásztársaság hajtotta őket Vozár László főzőmester gulyáságyújával. Ezt már csak Kovács Zoltán tudná megmondani, aki a peppinósokat a hátországból támogatta. A Peppino a halovány arany fakanál díjat hódította el egy hatalmas ajándékkosár és oklevél, valamint a hozzájuk tartozó tapsorkán kíséretében. Kóstolásunk szerint ugyancsak reális volt a döntnökök ítélete, amikor másodikként a Bokréta Nyugdíjas Kör csapatát hívták színpadra Nagyrédéről. Itt tejfel és gomba is került a levesbe. A hátteret pedig a burgonyagombóc biztosította. A legtöbb hozzáadott érték itt került bográcsba. A sok plusz miatt valóban ezüst járt a csapatnak. Siposné Marika és Deák Istvánné főzték a finomságot. Nekik harmincan szurkoltak a jobb helyezésért. Mindegyikük jutalma finom palócleves lett. A dobogó harmadik fokára a Gyöngy Nagyi Nyugdíjas Szervezet állhatott Gyöngyösről. Saját értékelésünk szerint ez volt a tartalmában legsűrűbb, legháziasabb palócleves. Kormosné Panni néni tejfelesen főzte, de valójában a szívét-lelkét is beleaprította. A csapat fölött egy hatalmas bárányfelhő jelent meg, amikor értékeltük. Mintha csak Gréczi Margit helyi festőnő festette volna az égre, annyira gyönyörű volt. Az ég kékje pedig pont egyezett a csapat egyenpólójának a színével.

Még az ég is a Gyönggyel volt. A negyvenöt tagú szervezet azért lehet ennyire sikeres, mert rendkívül aktívak a tagjai, az ország egyik legnyüzsgőbb ilyen társasága. Fiatalokat megszégyenítően. Még táncolni is tanulnak, sőt, versenyeznek is, s még sőtebb, hogy sokszor megnyerik ezeket városi, megyei, netán honi szinten. Az ország nevezetes helyeit már mind bejárták. A hétköznapokban pedig testőrködésre adták fejüket sok egyéb mellett. Hiába, fiatalság, bolondság... Még a díszletet is megették. Igaz, szőlőből volt, s talán ez mentő körülményként szolgálhat szüreti fesztiválkor. A főzőversenyes nyugdíjas dobogós helyezések nem csak arról tanúskodnak, hogy rutin volt a háttérben, hanem arról is, nem kizárólag fiatalok és középkorúak érkezhetnek Nagyrédére szüreti mulatságba, hanem a naplementét is szépnek megélők. Mert igenis nekik is van program bőven, ahol kihúzhatják magukat. Hiszen a Nagyrédei Szüreti Napok az övék is.

A főzőversenynek köszönhetően nem volt száj, mely éhes maradt a nap további részében. De akinek ennyi nyalánkság sem volt elég, az nem volt baj, ha megtudta, hogy az Innova Szociális Szövetkezet nektárját, savanyúságát, mézét vagy borát is fogyaszthatja. Ez a társaság az, mely közhasznú munkásokat foglalkoztatva magas hozzáadott értékű termékeket termel és állít elő, hogy a vendéglátó település sorsa ez által is javuljon. Tehát, aki ilyet vesz, az Nagyrédét is támogatja. Az "N"-feliratos nagyrédei hűtőházi termékeket Deme Zsolt és csapata mutatta be. Helyben termelt extra minőségű málna, szeder, áfonya és barack keveréket kóstoltatott.

A Nagyrédei Szőlők Borforgalmazó Kft. borait ugyancsak élvezhették az érdeklődők. A Benedek gyümölcsfarm nektárjainak bemutatása ezen sorokhoz illik szintén. A település első háza, a T. bor pince is kitelepült pavilonjával, s tíz borfajtát hozott fel a hűvös pince mélyéből. Kemencében sült kenyérlángosra és medvecukorra is benevezhetett, aki még mindig kalóriát akart gyűjteni.

Az első Pulya Palóc Parasztolimpia nem mást takart, mint gyermekek versenyét a paraszti világ sportpályáin. És ha már olimpia, akkor láng is tartozott hozzá. Farudak tetejébe eszkábált fémvödör volt a messze látszó láng fészke, amelyet fáklyával gyújtottak meg. Tizenhárom csapat eggyel több versenyszámban mérette meg magát. A bajnok helyi gárda versenyzői elmondták, hogy nekik a tojásdobálás, a létrával lépegetés és a rönkhajítás tetszett, de a talicskázásban szintén kiélték magukat. Viszont meggyűlt a bajuk, amikor tüskére krumplit kellett hajigálni. Számos nehéz pályát eszeltek ki a felnőttek a palóc világ következő generációjának, amely nagy élvezettel hajtotta végre az elvontnál is elvontabb feladatokat.

Erősemberek is sorakoztak a sportpályánál, de nem a spártai háborúba készültek, hanem erősemberversenyre. A Hajdó László és Balázs Ákos szervezte izomtalálkozón indulást valóban nem a vékonkáknak találták ki. Egy mázsás rönknyomás, kétszer száz kilós koffercipelés is volt a feladatok között. Megtudtuk a titkot, a kofferben nem valamilyen parasztos zsíros deszka, netán, hagyma és sonka volt gumicsizmával és vánkossal keverve, hanem beton. Azonban volt nyolc Toldi Miklós-erejű vendég, akinek még ez sem szegte kedvét, s egy autót is elhúzott ülve. A lépcsőre cipelés sem maradhatott ki próbálkozásukból, de a pajzstartásban is kitartóak, a tárgypakolásban is szorgosak voltak. Nagyon sokan kilátogattak az emberi erőt megcsodálni. Siposné Fodor Judit polgármesternő az elismerésen túl még díjat is adott a legjobbaknak. Nem véletlenül, hiszen a Nagyrédei Önkormányzat volt a rendező a káli illetőségű Max Power Gymmel közösen.

A labdarúgó NB I korábbi nagy sztárjait is fogadta Nagyréde. A szintén Palócföldhöz tartozó Salgótarjáni BTC-ből a válogatott és Magyar Kupa 3. helyzett Répás Béla, valamint Kmetty József és Szőke István kapus díszvendégként érkezett. Mivel azonban aktivitásról szólt a nap, a hajdani NB II-es Salgótarján játékba is elegyedett a helyi öregfiúkkal. Többek között Kisbali Gábor, Oláh Béla, Sági, Palaticzky, Cséki, Kecskés és Gyetvai zsonglőrködött a labdával, s vitte haza a csapat puttonyában a három pontot. Természetesen palócoknak palócleves járt, így mindkét együttes ezzel lakott jól. Az SBTC-nek volt alkalma megtekinteni a T.bor pince mélyét is ezen a napon. Naná, hogy a borokkal egyetemben. S könnyen lehet, hogy nemcsak megnézték a fiúk azokat a borokat. De erről már nem szól a krónikás.

A turisták sokszor megkérdezik a házigazdát, hogy "és hol áll a helyi focicsapat?" A válasz a szüreti mulatság szomszédságából jött: a Szőlőskert Nagyréde SC kettő nullra nyert a borsodnádasdi vendégek ellen egy hajtós megyei I. osztályú mérkőzésen, úgy, hogy utána még a turisták is csettintettek.

Kathi Szabolcs és Márkus Máté Károly találata a kettesek számrendszerébe vezette be a sportkedvelőket. Ugyanis volt olyan mérkőzés is e napon, amely huszonkét góllal örvendeztette meg a nagyérdeműt. Igazságos volt a találkozó, hiszen költői túlzással majdnem minden turistának is jutott egy-egy gól.

Fantasztikus hangulatot varázsoltak a további haderőnemek harcosai ugyancsak. Az ökölvívó szakosztály fiataljai kiütéssel nyertek az unalom esetlegesen még szétszóródva megmaradt csapatai ellen. Fehér Gyula edző legényei és leányai az ország legjobbjai lettek, amikor a hónap műhelye díjat átvehették idén. Hazánk legkiválóbbjai közé bunyózták be magukat a kis közösség tagjai, akik most ízelítőt adtak tudásukból. A vívó szakosztály képviselői ugyancsak amellett kardoskodtak, hogy a vendégsereget szíven találják. A Zöld Völgy Íjászai megint csak lenyűgözték szemlélőiket. Fellépett a Dreamteam Cheerleaders sokszorosan aranyesőben fürdőző pomponcsapata, az ECDS Black Jam Hip-hop Táncegyesület és a Holdfény Tánciskola is.

A kisebbek az Óperenciás Bábszínház óriásbáb-előadását élvezhették, míg a nagyobbaknak jó ebédhez szólt a nóta a Dűvő zenekar tolmácsolásában. A nagyrédei házi együttesek közül fellépett a Nagyrédei Férfi Dalárda és az Asszonykórus. Külön tették ezt, mintha elváltak volna. De kiderült, a látszat csal. A vendégszínpadozók közül kiemelkedett a Kámán Árpád kórusvezető dirigálta Abasári kórus, amely több között az országos katonadalos találkozó szervezéséért hírneves, s ezen napon a győztes helyi labdarúgó-csapat kedvenc dalát is elénekelte.

A Kecele Gyermek Tánccsoport, a Csanak Citerazenekar és a Virtus Kamara Táncegyüttes szintén sikert aratott. Többen a korábbi évekhez szokottan populáris főelőadót vártak, de a lépcsőfokokkal magasabb nívót biztosító Budapest Ragtime Band még nekik is kellemes csalódást okozott. A hódolók pedig egyenesen táncra perdültek a sokszor humoros előadás közepette. A napot retro parti zárta Pepével a Club 69-ben.

A nagyrédeiek harcos szemléletűek. Ennek köszönhetik azt a gazdagságot, amit itt a Mátraalján felhalmoztak az évszázadok során. Ez ad akaraterőt, ami nem csak sportokban, hanem a hétköznapokban is előre viszi őket. Ehhez ők a szőlőt választották életük alanyának, amiből saját maguk virágoznak ki egyénenként, családonként. A szőlőbe lettek beoltva. A szőlő az életük. A fürtös gyümölcs, s a belőle készített kiváló nagyrédei bor nagy gondosságot, odafigyelést kíván. A választott élet pedig észrevétlenül harcosokká teszi a negyrédeieket. De ők azok is, akik a szüret végén a sokszor kínnal, viszontagsággal átitatott vérverejtéket kancsókba, boroshordókba öntik, s a lehető legnagyobb szeretettel kínálják a távolról érkezettnek. A nagyrédei emberek szőlői és borai mellett az életük is példát mutat. Ezért kedvelték meg oly sokan az ittenieket, s ezért térnek ide ily rengetegen vissza. Ez az a világ, amit egy vándor a szívébe zár. Ő itt járt, a nagyrédei szüreti napokon.

Kép és szöveg: Hegoczki F. Zsolt

A szüreti vigadalom nagyszínpada a régi időkhöz képest pont az ellenkező irányba nézett, de bizonyított, hiszen errefelé is akkora örömöt varázsolt a faluközpont forgatagába, s mosolyt az emberek arcára, mint korábban. A színpadról pont be lehetett lesni a kiállításokra, ahol annyi tárlat várta a nagyérdeműt, hogy mindenki talált magának szemlélni valót. Bent épp Siposné Fodor Judit új polgármesternő nyitotta meg a szüreti napokat, felmutatva Nagyréde értékeit termésben és emberben egyaránt. Vele együtt a mellette álló Gréczi Margit, Tóth Róbert és Zia egyéni kiállításainak kapuit is kitárta. Utóbbiak egymás szomszédjai voltak, s a látogatókat véletlenül sem lehetett lebeszélni arról, hogy az egyik végigszemlélése után ne fogjanak a másikba. Amolyan kovász fogta így közösségbe a kiállításokat is, de a vendégsereget is.

Rögtön a Fő úti kultúrbázis aulájában kitárt karokkal várta Gácsiné Nagy Terézia a vitrinbúvárokat, hogy megtekintsék az "Üdvözlet a boldog békeidőkből" kiállítását. Hemzsegtek is rendesen az érdekesebbnél érdekesebb képeslapok között idősek és fiatalok egyaránt. Ezek a fényes papírok, ki gondolta volna, izgalomba is tudják hozni az embert. 1909-től 1944-ig keletkeztek. Egy rész Gácsiné anyai nagymamájától származik, a másik Jónásné Gyenes Kinga nagymamájának az albumából való. A két nagyrédei szembe szomszéd összefogott, hogy kincset mutasson fel a világnak, olyat, amely országosan ritkaságszám, netán teljesen egyedi. S valóban, a szerelmes levéltől elolvad az olvasó, ha beleóvatlankodik a sorok közepibe. Még a feladó által írt szívhez szóló verseket és rímeket is megcsodálhatjuk. Míg a nagy háború alatt divatos katonás levlapokban eddig nem látott momentumok pillanthatók meg. A képeslapok fotográfiájának vagy grafikájának témája szerint asztalra kerültek még csendéletek, főként a táj adottságainak megfelelő palócos népviseleti ábrák, városok - települések, tájképek, életképek, portrék, női portrék. A különlegességek közé tartozik például egy háborús morzeírással ellátott képeslap a visszafejtett szöveggel együtt. A kiállítás címével ellentétben tehát nemcsak a boldog békeidőkből érkezett üdvözleteket vehetjük szemügyre. Vagy a Tolnai Világlapja egyedi katonai posztere is itt van, amelybe minden magyar katona beragaszthatta arcképét egy egyenruhás alak nyakára, s így olyan hatást keltett, mintha ő lett volna az újság hőse. Mindehhez adatokat is be lehetett írni, ki hol harcolt, melyik ütközetekben vett részt, hol sebesült meg vagy esett hadifogságba. Gácsiné Terike nagyapja, Gál Jenő, aki 1891-ben született, később Recsken kocsmát és fűszerkereskedést működtetett, méltán került erre a poszterre. A nagymama pedig olyan hódolókat tudhatott maga mellett, mint, aki ezt írta neki: A szerelem szárnyán küldöm / Tehozzád a levelem / Fogadd lánykám szerelemmel / S küldd helyette lelked. Aláírás: Tános János Pászti Terikének kézcsókkal, 1914. december 8.

Duplán ősbemutató kiállítás is nyílt. Nem csak a tárgyak, hanem a kiállító is először szerepelt nagyközönség előtt, annál nagyobb meglepetést okozva. Tóth Róbert helyi vízszerelő és falugépész az eddig titkos dizájnistállójában elkészített modelljeit mutatta be a nagyérdeműnek. Ez önmagában is érdekesség, hiszen 1978 óta bütykölt már különféle csodabogarakon a hóbortos úr.

Most láthattuk különleges történelmi hajóit. Ezek fenyő-, akác-, tölgy- és diófából készültek. Rézlemezeket és drótokat használt hozzájuk. A középkorból az Amerika felfedezésében jeleskedő Santa Maria, a két sor ágyúval épített Royal James és egy kínai dzsunka horgonyzott le szemünk elé teljes élethűségében.

A vízszelők annyira részletgazdagok, hogy még a kapitány szobájába belesve a fedélzeti naplót is észrevehetjük. A hajókormány is annyira igazi, hogy ezt talán még a miniszterelnök is tekergeti, amikor összetéveszti a saját kormányával.

Autók és motorok is sorakoznak az asztalokon. Ezekben a rézlemezek mellett órák alkatrészei és csövek lettek a gyári részegységek.

A gyártó a külalak mellett nagy hangsúlyt fektetett a működőképességre is: a motorháztetők nyílnak, a kerekek forognak, a lámpák világítanak. A százezermester kézi munkájának eredménye mindaz, ami itt látható, s amelyről még bizonyosan hallani fogunk országos szinten.

Új festményekkel a falakon fogadta közönségét Gréczi Margit. A képeiről már határokon túl is népszerű nagyrédei festőnő pár önarcképpel is meglepte kedvelőit. Tavaszi és őszi vadászati képei mellett téli témájú festményeket is kifüggesztett. Vigyázat, a vadállatok megelevenednek a képein! Egyértelműen a tájképek, csendéletek is tükrözik természet-imádatát.

Ténykedése valóban magán hordozza személyiségjegyeit, a vidámságot, a humort, a derűt. Mediterrán ihletésű munkái élénk színvilága üde hangulatot teremtettetek a képmustra közepette. A kiállításon sokan lenyűgözve érezték magukat néhol hatalmas méretű alkotásai alatt.

És hogy keretes szerkezetű legyen írásom, nem kell mást tennem, minthogy a negyedik tárlatról cikkezzek. Ugyanis ez az először említett kiállításhoz hasonlóan Gácsiné Nagy Teréziához fűződik. A termékeny alkotónő ugyanis üvegfestészetben és üvegcsiszolásban is országos rangot vívott ki magának. Húsz országba jutottak el különféle megmunkálású üvegei. Zia 1974-től indult pályájának mérföldkő remekdarabjait hozta el. Üvegfestő szeretett volna lenni, de parádsasvári üvegcsiszoló tanulóként elkészített ólomkristály vizsgamunkájával indul a kollekció. Gyártmányrajzolóként majd formatervezőként működött a Parádi Üveggyárban, így kerülhetett valamelyest közelebb az üvegfestészethez fokozatosan.

1979-ben első helyezést ért el a Nemzetközi Gyermek Évre készített alkotásával. Ezen ólomkristály üvegtálon egy kisdedre ragyog le a nap. Ebben az évben házasodott Gácsi Istvánnal, s kiemelkedő munkájáért megkérdezték tőle a vállalatánál, hogy mit szeretne nászajándékba. Ezen alkotását jelölte meg, így lett a tárlat ékköve. Az 1976-os kubai Világifjúsági Találkozóra (VIT) is készült egy meglepetéssel, s első helyezettként kikerült még Moszkvába is ez az alkotás egy nemzetközi kiállításra. 1986-ig normatechnológusként is tevékenykedett két éven át, de ekkor ott kellett hagynia állását. Szervezete túltelítődött a munka közben méreganyaggal, s áldott állapotba került. A méreganyag kiürüléshez 50-60 évre lenne szükség, amelyet Zia viccesen úgy fog fel, hogy száztíz éves korára ez pont jól fog jönni neki.

Hosszú évek kihagyásával, de folyamatos tanulással, többféle üvegmegmunkálási technológia, például a tiffany-díszüvegezés elsajátítása után végül is belefogott az üveggravírozás egyedi változatába, az üveggrafikába. Rendkívül büszke arra, hogy nagyrédei, s így, ahol gravírozót vesz kezébe, egyetlen országos rendezvényen sem rejti véka alá, hol él. Pont ezért örült meg annak, hogy Siposné Fodor Judit polgármesternő beválogatott megmunkált üvegalkotásai közül a hivatali irodájában létrehozott helyi értékek bemutató-kollekciójába. Akár jelképe is lehetne Nagyrédének az a csiszolt üveg bortöltő, amelyre a poharak ráakaszthatóak.

Sok készlet és egyedi mű látható a kiállításon. Mandalákat is készít Zia kedvenc alapanyagából.

Ezeken az életerő, az akarat és a szeretet az, amely kidomborodik, s óriási erővel a jövő legjobb választási lehetőséget mutatják rengeteg út közül az e kincsek bűvöletében élőknek.

Ha pénzt és vagyont nem is kaptak a kiállítások megtekintői, ám mégis gazdagabban távoztak.